Ljudmila Ulickaja : Jákob lajtorjája

Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája       - 720 oldal

szerintem: ★★★★★  

A Jákob lajtorjája szerelmek regénye, hol jellegtelen, hol történelmi jelentőségű hétköznapok krónikája, szeszélyesen indázó családtörténet, sok-sok emlékezetes figurával, finom ívben kirajzolódó szerkezetű elbeszéléssel. A regény centrumában két ember egymás mellé állított sorsa áll. Az egyik Jakov Oszeckijé, a könyvek emberéé, a 19. század végén született értelmiségié, a másik pedig az unokájáé, az 1943-ban született Noráé, aki Ibsen hősnőjéről kapta a nevét, színházi tervezőművész, öntörvényű és tettre kész személyiség. „Találkozásukra” a 21. század elején kerül sor, amikor Nora végigolvassa a nagyszülei, Jakov nagypapa és Marija nagymama ifjúkori és felnőttkori levelezését, majd a KGB archívumában a nagypapa aktája is a kezébe kerül…

"a halál olyan félelmetes dolog, hogy legjobb nem is gondolni rá sohasem. Aki mindig a halálra gondol, az természetesen nem látja tovább az élet értelmét, sőt nem is az élet értelmét, hanem a hétköznapi kis dolgaink értelmét; az ilyen embernek fel kell kötnie magát. 

De az emberek nem akasztják fel magukat, vagyis a hétköznapi kis dolgoknak megvan az értelmük, vagyis nem kell a halálra gondolni. "

"Az idő elsimítja az emlékeket és új eseményeket hoz. 

Olyan szembeszökő ez az újsagcikkek alapján."

"A természetben nincs esztétika sem. Fizika, kémia, és különösen mechanika - van, de esztátika (és még néhány más diszciplina) nem létezik. Nincs osztályozás sem, nincs fontos vagy kevésbé fontos. Mindezt az ember hozta létre."

"Emlékezni kell rá, hogy a történelem megérti az érthetetlent."

"Nora sosem bírta felfogni, de mindig örült, amikor megérezte, hogy a lényeg nem csupán a nyelvben van, hanem egy másik világ es kultúra kepviselőjének egész gondolatmenetében..." 

"Így van ez mindig - élsz, látsz, olvasol, százszor is átfutod ugyanazt a helyet, és hirtelen mintha hályog hullana le a szemedről, a legkitaposotabb és oda-vissza bejárt helyen megtalálod azt, amit évek óta kerestél..." 

"Nora, fel életünkben gyűjtögetünk, fél életünkben selejtezünk. Az élet minden éve, mint egy tégla. Ötvenéves koromra olyan teher, hogy nincs erőm húzni."

".... Hogy is mondta Tengiz - fél életedben gyüjtögetsz, aztán elkezded szétosztogatni. Ez nem csak a Learre igaz. Mindenkire. Megtenni az ellentétes irányú mozdulatot, befejezni a ciklust: megszüntetni, sokféle tulajdonságra szert tenni, hatalomra, vagyonra, hírnévre, dicsőségre, tudásra, szokásokra. Szert tenni személyiségre, aztán ledobni magadrol az egészet. Magát a személyiséget is. Eljutni a teljes, az eredeti meztelenségig, az újszülött állapotig, az őseredetiségig." 

"Nincs semmi nehezebb az őszinteségnél"

"Ráadasul öngyilkossagot követett el, ami minden közelállóban otthagyja a bűnösség múlhatatlan érzését." 

"... minden országnak megvannak a maga kultúrális szokásai - egy amerikai naponta kétszer cseréli a pólóját, minden alkalommal lefürdik, amikor csak zuhanyzó közelébe kerül, az orosz ember pedig nemzedékről nemzedékre gőzfürdőben fürdött, hetenete egyszer, szombatonként, akkor váltott feherneműt is, sokan társbérletben laktak, ahol fürdőszoba se volt..."

"... Oroszországban bármelyik gyerek az ő korukban, a legszegényebb is, egy év alatt annyi könyvet olvas el, mint amennyit ők ketten a bátyjával együttvéve egész életükben se, és hogy minden tisztességes felnőtt annyi verset tud kivülről, mint amennyit itt az irodalomprofesszorok sem..." 

"Az emigració mindenkit levisz az utolsó létrafokra, ahonnan újra fel kell kapaszkodni..." 

"A banki munka... Tulajdonképpen nem bonyolult. Sose dolgoztam penzügyi vonalon, de ha egy hónap alatt gyorsan beletanultam a szakma részleteibe, akkor ez lényegében azt jelenti, hogy nincs is ilyen szakma." 

" A legjobb dolog az életben - a bonyolultság." 

"Közismert tény, hogy könnyebb szerencsésen férjhez menni tizenkilenc éves korban akárkihez, mint megoldani ezt a problémat harmincévesen, amikor már felfogja az ember, milyennek kell lennie a megfelelő partnernek." 

"volt narkósok és kágébések, mint ismeretes, nincsenek" 

"a színhaz ma is képes olyan dolgokról beszélni, amelyeket más módon nem lehet kimondani..."

"- Nora, az értelmet úgy kell kiásni. És gyakran nem is a meglevő szövegből, hanem önmagadből..." 

"Biztos vagy benne, hogy az evolúciónak e szakaszában nem jön létre egy új emberi nemzedék, valami szuperemberiség, amely hibrid termék lesz? Martha anyja például mar tíz éve pacemakerrel él, a szomszédunk, Jeremy műkézzel csepegteti a szemcseppeket, és hogy miféle robotokat keszítenek manapság, azt el sem tudom mesélni neked."

"Valószínűleg Vitaszjának igaza, nem, mindkettejüknek igazuk van - az emberiség átlépett valami láthatatlan határt, amelyet az emberek többsége egyszerűen meg sem érzett. Minket úgy tanítottak, hogy van a materiális világ, hogy az ember a természet koronája, pedig nem a koronája, hanem a gyermeke. Kétszaz évvel ezelőtt az evolucióelmélet botrányosnak számitott, ma pedig már az ember nemcsak hogy feltárta az evolúció mechanizmusát, hanem egyszer csak ő maga sem csupán terméke lesz, hanem a mérnöke is... " 

"Nora mosolygott, mert a rák isteni áldas volt, teljesen megszabadította a birtoklás vágyától..." 

"A szerelem árnya erősebb a magánal a szerelemnél... És tisztább. Az árnynak nincs birtoklási vágya."

"Nora, sokakkal ellentétben szerette a  hosszú repülőutakat, amikor az ember a seholban találja magát, valami elvont térben és bizonytalan időben, amikor egy pillanat alatt megszűnnek a kötelezettségek, az igéretek, minden elhalasztódik, a telefonhívások, a posta, a kérések, az ajánlatok és a panaszok nem jutnak el az emberhez, és csak lóg a levegőben, lebeg ég és föld között, föld és nap között, és kiesik a koordináták megszokott rendszeréből. Repül..."

"Férjnek és feleségnek együtt kell élnie, a házasság nem alapozódhat postabélyegekre" 

"Talán mindaz a rossz, amit elkövetünk, nem oldódik fel az időben, és ott lóg minden egyes újszülött fölött, aki előbukkan ebből a folyóból?" 

Náray Tamás: Az utolsó reggel Párizsban

Náray Tamás: Az utolsó reggel Párizsban   - 790 oldal

Szerintem: ★★★★☆

Milyen ​hosszú az út a szocialista Magyarország szürkeségéből Párizsba, a fény és a divat városába? És vajon lehetséges-e, érdemes-e visszafelé is megtenni ezt az utat? Hogyan lesz egy furcsa, akaratos kisfiúból egy nemzetközileg jegyzett divatmárka tervezője, és hogyan tudja megtartani és megvalósítani sajátos személyiségét egy olyan rendszerben, ahol a konformizmus és az igazodás fontosabb és jövedelmezőbb, mint az egyéniség és a kreativitás? Az itthon és külföldön egyaránt híres és elismert divattervező, Náray Tamás önéletrajzi ihletésű regényének első részében ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat főhőse, Dárnay Dávid történetén keresztül. Megismerjük a főhős nem mindennapi családtagjainak sorsát és személyiségét, Dávid gyermekkorát, első szerelmeit és első tapogatózásait is a művészet irányába, melyhez aztán csak jóval később, váratlan fordulatok és szerencsés véletlenek után sikerül visszatérnie, míg végül rátalál igazi hivatására és küldetésére. De Párizs csupán a kezdet, ahol egy még nagyobb, még izgalmasabb történet veszi kezdetét… Náray könyve egyszerre lenyűgöző karriertörténet, fejlődési regény és egy különleges család különleges gyermekének portréja, aki a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is mindig mert és tudott önmaga lenni.

"a szépnek, a különlegesnek és az egyedinek számtalan változata lehet"

 

"Rájöttem, hogy az én nézőpontom csak egy a nézőpontok népes birodalmában. De mindezektől függetlenül ragaszkodtam a sajátomhoz. Ez a magatartás először természetesen értetlenséget, később ellenszenvet váltott ki a környezetemből."

"számára a nappalok és az éjszakák között csak annyi volt a különbség, hogy időnként fel kellett kapcsolnia a villanyt"

"Szeresd a nőket, és hálából neked adják majd a hatalmukat."

"a pofátlan emberrel szembeni úri modor az a luxus, amit soha, semmilyen körülmények között nem fog megengedni magának."

"Ekkor kapták a hírt, hogy Andrásék csapatteste orosz hadifogságba került, és állítólag ő is életben van. És milyen viszonylagos az élet, hogy az adott körülmények között erre már azt kellett mondani, hogy hála istennek." 

"Számtalan jópofa történet keringett a cselédlányok urizálásáról, vagy a kispolgárok úrhatnám viselkedéséről. De ebben azért mégis megmutatkozott valamiféle fejlődés, mert azok az emberek többek, gazdagabbak, műveltebbek, esetleg szebbek vagy okosabbak akartak lenni. Nem csak egyszerűen annak akartak látszani."

"Mert manapság már egyenlőség van... És ennek a jegyében nyíltan kritizálják, véleményezik, szólják meg és ítelik el a másik embert, ha az illető szerint az a másik nem felel meg az ő normáinak. "

"Felzárkóztató programok ide vagy oda, ha a gyermekkorban felszedhető alapműveltség megszerzése valami miatt elmaradt, akkor bizony nincs más hátra, mint sajnálattal tudomásul venni, hogz az élet színpada egy olyan színház , ahol nem hirdetnek esőnapot."

"A világ mindig ugyanaz marad - gondolta Lea.- A változások néha túl gyorsan jönnek, és a legtöbbször csak a felszínt érintik. A nagy viharok képesek csak felkorbácsolni a folyókat, de azok után idő kell, míg újra letisztul a víz és a hordalék ismét a helyére, a mélybe süllyed."

"... azon nyomban igazat adott a nagyapjának, aki szerint mindig az tartja magát a legtöbbre, aki a legkevesebbet ér." 

"Mert a nehéz helyzetek mindig bizonyító erejűek! 

 - Ezt hogy érted?

 - Hát úgy, hogy a tehetségesek tudnak velük mit kezdeni, a tehetségtelenek pedig, mint ő, tudnak majd mire hivatkozni."

"Az írástudatlan ember még csak hagyján, de a félművelt ember mindennél rosszabb. Rosszabb, mint tavasszal a belvíz. Mert ha ki is süt végre a nap, remény sincs rá, hogy elpárologjon"

"... kifejezetten jót tesz nekünk, ha párszor vereséget szenvedünk, mert megtapasztaljuk, hogy a testi vagy lelki fájdalmat elküldeni nem lehet. Ha kikapunk, az már csak azért is jó, mert legalább azt is meg fogjuk tudni, mennyivel jobb érzés győzni. És tenni fogunk érte minden áldott napon. Az életben ugyanis sajnos elkerülhetetlen, hogy néha veszíts. De a lényeg, hogy a végén több legyen a megnyert játszmád, és ne készíts gyűjteményt az elvesztettekből."

"a volna valójában annyit jelent, hogy nincsen"

"Milyen különös, hogy az ember néha elhagyja az álmait, aztán azok mégis bekopogtatnak a valóság ajtaján."

"A kedvezőtlen helyzetekből való kilábalás egyetlen módja, ha minél hamarabb átvágunk rajta."

"Rendes ember nem akarja rátukmálni magát a világra, és nem erőlteti másokra az eltorzult gondolatait. Rendes ember tudomásul veszi, hogy a világ sokszínű, és tudja, hogy az ő igazsága csak egy az igazságok népes táborában."

"Az álmok és a valóra válásuk közötti hosszú útnak fáradtságos munka a neve."

"Ne feledd, a sikeres ember attól válik azzá, hogy kihasználja azt az időt, amit mások elpazarolnak."

"Ha feladod a céljaidat, és lemondasz a vágyaidról, csak azért, mert pillanatnyilag kilátástalannak látod a helyzetet, tudnod kell, hogy ezzel elárulod az életed. És ezek után nem csodálkozhatsz azon, hogy a saját sorsod bánik majd veled úgy, mint az ellenségével."

"Ha akarsz valamit, kibírod ami vele jár."

"aki feladja a szabadságát a biztonságért, az előbb vagy utóbb biztosan elveszíti mindkettőt"

"egy türelmes ember haragjától kell óvakodni igazán"

"A siker ugyanis semmiféle magyarázatra nem szorul."

Viola Stern Fischer: A Mengele-lány

Viola Stern Fischer: A Mengele-lány     - 363 oldal

szerintem:  ★★☆☆☆

Stern Rózsa Ibolya „Mengele-lány” volt. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett szenvedniük Josef Mengele kísérleteit. Egyike azon keveseknek, akik ezt túlélték.

1944 júniusában több százezer zsidót indítottak útnak marhavagonokban Ibolya hazájából, szlovákiai magyar területekről. Senki nem tudta, hová tartanak, mi következik. Ibolyának Auschwitz-Birkenau, Ravensbrück, Buchenwald és Neustadt bei Coburg. Négy állomás, négy haláltábor, kitörölhetetlen borzalmak színhelyei. Ibolya, mint oly sokan, mindent elveszített: otthonát, családját, szeretteit. De soha nem veszítette el a reményt, és volt benne elég erő ahhoz, hogy megkockáztassa a szökést. Ráadásul neki köszönhetően fogták el a birkenaui láger egyik embertelen felügyelőnőjét is.

Ibolya évtizedekkel a vészkorszak után, már Viola néven mesélte el emlékeit Veronika H. Tóth újságírónak. Memoárja az ő és mások sorsát örökíti meg – olyan sorsokét, amelyeknek nem lenne szabad feledésbe merülniük.

"Hisz csak kiköszörülték a tizennyolc utáni sérelmeket, amikor a magyarokat elkergették innen. Szívesen megkérdeztem volna, hogy ha akkor elüldözték őket, akkor hogy lehet most legalább a fél város magyar. Meg hogy miért jó a régi hibákat újakkal helyrehozni".(...) De mindössze tizenhat éves voltam, és nem kérdeztem semmit."

"Ha egy nő túlélte a szelekciót utána már ritkán adta fel, és a férfiakkal szemben az sem volt jellemző, hogy rávetette volna magát a villanykerítésre. Van bennünk valami óriási erő, ami életben maradásra kényszerít. A férfiak hamarabb elveszítik a túlélésbe vetett hitüket, mert általában inkább az erejükre és a merszükre hagyatkoznak, a lágerben viszont ezeket nemigen hasznosíthatták. Vagy ha mégis, akkor csak nagyon rövid ideig. Aztán agyonlőtték vagy felakasztották őket, hogy példát statuáljanak."

"Nagy szavak... Azt mondják, jobb, ha nem mondjuk ki őket hangosan, mert az túl patetikus. Vannak azonban pillanatok, amikor ez nem számít. Peldául amikor arra vár az ember, hogy elhurcolják egy koncentrációs táborba."

"Ami velünk történik az önmagában nem jó vagy rossz. Azon múlik minden, hogy állunk hozzá."

"Egy idegennek néha könnyebb ezekről a szörnyűségekről beszélni, mint a szeretteinknek. Mert ők szenvednének tőle. Az idegen csak megdöbben, iszonyodik, néhány napig talán rosszabbul alszik, és gyakrabban ölelgeti a gyermekeit, de szamára az egész csak egy történet marad. Tényként raktározódik el, nem érzésként. A szeretteinknek azonban marná a lelkét. És azt egyikünk sem akarta."

Ludmila Ulickaja: A lélek testéről

Ludmila Ulickaja: A lélek testéről     - 152 oldal

 szerintem: ★★★★★  

Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat a haláluk előtt, és gyanakodva fogadják, ha kapnak még egy esélyt az élettől. Egy feleség, aki kizárólag almát hajlandó enni, miután elhagyják, egy anya, aki külföldi férjre vadászik a lányának a parkban, egy műszaki rajzoló, akire az utolsó pillanatban talál rá az új szerelem, egy bibliográfus, akinek az emlékezetéből lassan kihullanak a szavak. Ulickaja végtelen empátiával és páratlan emberismerettel rajzolja meg portréikat, történetei egyszerre vigasztalóak és felkavaróak. A figyelmes olvasó pedig még Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve díjas filmjére is találhat utalásokat az elbeszélésekben.

"-Tudod, nem vagyok meggyőződve róla, hogy létezik-e még egyáltalán értelmiség. De ha volt, akkor gondolom, úgy lehet a legpontosabban meghatározni, hogy olyan képzett emberekből álló réteg, akiknek a tevékenységét a közjó vezérli, nem pedig a kapzsiság..."

"Amikor az életen már nem volt mit tökéletesíteni, beköszöntött az öregség."

"És Alisza többet bízott erre a férfira, mint amennyit a nők ifjúkorukban szoktak - nem az életet, hanem a halált."

"Nem, a táj sosem foglalja magába az embert, nem arra gondolta el a természet a képet, hogy az ember ott toporogjon, ott hagyja a nyomait, a jelenléte, a tisztátalan lélegzése szemetét..."

"Első felesége, egy nőgyógyász, nem sokkal a válásuk előtt mondott neki egy mondatot, amelyet mind a mai napig nem felejtett el: csak egy patologikus személyiség képes patológusnak menni... Női butaság: Kogan elgondolása szerint a patológus a tiszta testiség papja, a lélektől elhagyott templom utolsó takarítója. Viszont Nyinocska, a második felesége könytáros volt, és magát az autopszia szót sem ismerte. Ami szintén nagyszerű volt."

"De hát köztudott, hogy a könyvtárakban, már a babiloniban vagy az alexandriaiban is, mindig egy különleges emberfajta dolgozott - akik számára a könyv maga az Úristen."

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Szerintem: ★★★☆☆

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz  - 212 oldal 

Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretet nélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

"Mert nagyapa szerint, ha egy nőt feleségül veszünk, akkor kötelességünk boldoggá tenni."

"... mert nagyapa szerint, ha apu békén hagyná anyut, akkor anyu boldog lenne, és nagyapa szerint néha talán még nevetne is, mint régen."

"Tudom, hogy én nagyon szeretném azt az anyukát, akiről nagyapa mesélt. Aki azelőtt volt, mielőtt boldogtalanná házasodott."

"Mert a kedvességért fizetni kell, ezt hamar megtanultuk."

"Nagyapa azt is elmagyarázta, hogy a szeretet visszajön, mert ha szeretünk, akkor minket is szeretnek."

"Mar rég leszoktam a pszichológiakönyvek lapozgatásáról, ahol eleinte választ reméltem találni. Csak meg jobban összezavarodtam tőlük. Ha minden igaz lenne, amiket azokban írnak, akkor én egy szörnyeteg vagyok."

"Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni."

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz    - 319 oldal

szerintem: ★★★☆☆

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

"az élet nagy dolgai ilyen nevetséges, apró pillantásokkal dőlnek el, egy ilyen pillantás, és két ember egymás mellé kerül, vagy egy félrenézés, és két idegen tovább bukdácsol a saját, magányos útján"

"Mártonnak és Jusztikának a háború végére gyűlt össze a pénze, házat szerettek volna venni, de egy hetet késtek vele. Minden idők legrémisztőbb inflációjában hét nap alatt a pengő teljesen elveszítette értékét. A házra összespórolt pénzből kenyérvágó kést és bilit vásároltak. Megkérdeztem apámtól, miért pont kést és bilit. Azt mondta, ezekre volt szükség."

"büntetés járt volna neki, mondja, így nem tanul belőle. Jusztika megsimogatja a lánya fejét, ahhoz túl nagy volt a baj."

"És bármilyen ifjú legény, annyit már tud magáról, hogy ez jobban fáj neki, mint a csúfolódó szó, hogy a faluban bolondnak gondolják. Ha ő képesnek érzi magát valamire, és mégsem tudja megcsinálni, abba tönkremegy."

"Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol."

"Benedek semmit sem csomagolt ki, egész életében úton maradt, és nem a ház volt az otthona, hanem Sadi."

"szerelmük éppúgy szelídül, ahogy a férfi és asszony között szokás: a gyökere erősödik közben."

"Néhány átdorbézolt hét után a részegség még alkalmi, kipihenhető a fáradtság, emberi a mérték, az egész ismerős csapáson szalad, az efféle megbicsaklás férfias dolog. Az alkoholista lélektelen fáradtsága más."

"Egy nőt, aki elszökik, már nem lehet kidobni."

"Márton szorgossága, beosztása, alázata, minden öröme és tartása, a kuporgatás, a kispolgári virtus olvadni kezd, és elnyeli a presszó emésztője. Vele együtt ömlik le minden érték: tartás, egészség, szeretet, felelősség."

"a tánc nagyon is veszélyes hadművelet, az már a lépcsőház, onnan már nincs messze az ölelés"

Truman Capote: Hidegvérrel

Truman Capote: Hidegvérrel  

értékelés, szerintem:  ★★★☆☆

"1959. ​november 15-én a Kansas állambeli Holcomb városkában bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták a közmegbecsülésnek örvendő, feddhetetlen hírű farmert, Herbert Cluttert, feleségét és két gyermekét: a ház különböző helyiségeiben egyenként megkötözték, majd közvetlen közelről puskával fejbe lőtték őket. A gyilkosság indítóoka ismeretlen volt, a tettesek után szinte semmi nyom nem maradt. Öt évvel, négy hónappal és huszonkilenc nappal később, 1965. április 14-én a két gyilkost, a harminchárom éves Richard Eugene Hickockot és a harminchat éves Perry Edward Smitht felakasztották a lansingi fegyházban. Ennek a hat embernek az életével és halálával foglalkozik a nálunk is jól ismert amerikai író, Truman Capote alkotása, melynek műfaját ő maga így határozta meg: tényregény. Ezzel azt akarja az olvasók tudomására hozni, hogy könyvében minden egyes mozzanatnak szigorú valóságalapja van: minden egyes esemény úgy történt, minden egyes szó úgy hangzott el, ahogy az anyagot elrendező, a művész-riporter szerepét betöltő író e lapokon elénk tárja."

"Aki életbiztosítást köt, körülbelül olyan hangulatban van, mint aki a végrendeletét írja alá: önkéntelenül is a halálra gondol."

"Mrs. Riggs, az irodalom tanárnője egyszer azzal a megjegyzéssel adta vissza egyik dolgozatát, hogy: "Jó. De miért van háromféle írással írva?" Mire Nancy ezt felelte: - Mert még nem vagyok elég nagy, nem vagyok elég kialakult egyéniség ahhoz, hogy egyféle írásom legyen."

"Nem az a szégyen , ha az embernek piszkos az arca; a szégyen ott kezdődik, ha nem mossa le."

"Ami a felelősséget illeti, senki se vágyik különösebben utána; mégis mindnyájan felelősséggel tartozunk a közösségnek, amelyben élünk & a törvényeinek. Egy fiatalember akkor érik férfivá, amikor elkövetkezik az idő, hogy felelősséget kell vállalnia otthonért, gyerekekért vagy valamilyen munkakörért, és bizonyára el tudod képzelni, micsoda káosz lenne a világon ha mindenki azt mondaná: " Független akarok lenni, felelősség nélkül & szabadon ki akarom mondani, amit gondolok, & azt szeretném csinálni, amit én akarok."  Mindnyájunknak szabadságunkban van úgy beszélni & cselekedni, ahogy egyénileg akarunk - föltéve , hogy a beszédnek & cselekedetnek ez a "szabadsága" nem okoz kárt embertársainknak."

"Miért csináljunk gondokat magunknak? Érdemes egyáltalán "törnie magát valamiért az embernek"? Az élet semmi, köd, árnyék, amit elnyelnek a többi árnyak."

"A konvencionalizmusban jókora adag képmutatás rejlik."

Darvasi László: Vándorló sírok

Darvasi László: Vándorló sírok        - 323 oldal

értékelés, szerintem:  ★★★★★

"Akár az ókori Kínában, akár a keresztes háborúk idején vagy éppen saját korunk groteszk díszletei között játszódnak Darvasi László történetei, van, ami mindegyik világban közös: a halottak bármikor föltámadhatnak. Néha csak az emlékek kísértenek, de a sírok szünet nélkül vándorolnak korokon és földrészeken át. A novelláskötet titkos főszereplője, Jézus, voltaképpen meg sem jelenik a könyvben, de föltűnik Júdás, Jézus névtelen sírásója és Malkus, a tudatlan katona, akinek levágják a fülét a Getsemáne-kertben. Saját életében Jézus-manöken mindenki: a reménytelen vágyakozások, a testi szerelmek, az elkerülhetetlen árulások világában nincs, akit ne hagyna el valaki, és aki ne várna valami bizonytalan megváltásra. Darvasi László új kötetében visszatér ahhoz a műfajhoz, amelyiknek az egyik legeredetibb és legkövetkezetesebb képviselője a magyar irodalomban: a Darvasi-novella nem rövid történet, hanem teljes világ, a hiányzó dolgok gazdag tárháza. Nem véletlen, hogy a kalandos elbeszélésekben megjelenő művészek - legyenek ókori festők vagy költők az újkor hajnalán - mindig azzal szembesülnek: az alkotásoknak igenis van hatalmuk, még ha ez a hatalom kiszámíthatatlan is. Ez az irányíthatatlan gazdagságú fantázia mozgatja a rejtélyes történeteket. "

"Mert nem az a bölcs, aki bölcsebb a többieknél, hanem az, aki olyankor magánál is bölcsebb."

                                                                                    (A szencseni agyag átka)

"Nem akart megtanulni írni. Aki ír, másképpen emlékszik, mint ahogyan az ember számára szabadna. Aki ír, kiengedi lelkét a testéből, hová pedig annak tartoznia illene a halála pillanatáig. Ha a lélek kiszabadul bármi rossz történhet vele."             

"De arra is gondolt, hogy a testvérünk mindig az életünk idegen része marad. A testvérünkről mindig azt kell gondolnunk, hogy mi is lehetnénk ő, éppen ilyen gondolatokkal, szavakkal és testtel. Amikor a testvérünket szeretjük, a vonzódásunk mélyén csodálkozás és kétségbeesés munkál. Nincs ember, gondolta aztán meglepődve, aki olyan szeretne lenni mint a testvére. A hatalmát, a gazdagságát lehet irigyelni, a lelkét soha."                                              (Júdás)

 "Tudom, hogy a szerelem mit tesz a testtel és a lélekkel, és azt is jól tudom, mit tesz a gondolataimmal. Nincsen titok. Ez a legfontosabb. Ezt megérteni, ezt elfogadni. A szerelemben annyi titok sincs, mint amennyi a frissen kisült cipóban, éppen csak értelemmel fölfogni nem lehetséges."

"Mit gondolsz Istenről? Megsegít, ha bajba kerülsz? Nem különös, hogy az ördög bármikor, bármi bajodon, nyűgödön segít? Ó, igen, az ördög segítségét fölfogja az elméd tudománya. Isten segítségét azonban nem érthetjük."                                            (Szegény Henrik)

"A világ amelyben élünk rendeltetett, nem azért olyan, mert hagyjuk a saját törvényei szerint működni. A törvényeket tisztelnünk kell, ám némelyiket - úgy, hogy eközben se az égi világ kényes természetét ne sértsük, se pedig a föld sóját ne keserítsük - irányítjuk és befolyásoljuk. A tárgyakat, dolgokat odébb kell helyezni, ha rossz helyet választanak nekik. Igen, a dolgoknak meg kell találni a helyet. Nem azt a helyet, amely a legszebb, a legmutatósabb vagy a leginkább különös. Az ember dolgai arra a helyre várnak, ahol az élet lényege leginkább tölti meg őket. A lélek nem a test által öltöztetik föl, hanem a fénnyel, amit hozzáengedünk. A Golgota nem véletlenül az a hely, ami."

                                                                                    (Peppo, a Jézus-manöken)

"Isten soha nem azt akarja, ami van, és azt sem akarja, ami lesz. Isten azt akarja ami lehetne."                                                                                               

"Vannak pillanatok amikor a boldogtalanság olyan erős, hogy hosszú évek valaha volt bántalmát, sérelmét képes felsorolni."                                        (Fernando Asahar tökéletes élete)

"ha még tud csodálkozni, fiam, az jó. Ha majd nem tud, az bizony nagyon kellemetlen lesz."

                                                                                                               

"Akkor vagy, ha hiányzol."                                       (A nagy hullakereső verseny) 

"Amit szeretünk, az nem kell. Amit nem szeretünk, azzal meg folytonosan ismerkedünk."

"Mennél betegebb az ember, annál jobb lesz. De sajnos amikor a beteg emberek szerencsés módon fölgyógyulnak, csakhamar rosszak lesznek újra, visszatérnek rossz szokásaikhoz és káros szenvedélyeikhez."                             

"Arra gondoltam, a boldogság az, ha nincs felesleges mozdulat, ha egyetlen rezdülést, egyetlen finom elhajlást sem érzel hiábavalónak."                    (A Holm-féle előadás) 

"nyilván ilyesmi lehet a boldogság, amikor mindegy, hogy élsz-e még vagy meghalsz"

                                                                                                                 (A szomszédom halála)

Esterházy Péter: Javított kiadás- Melléklet a Harmonia Caelestishez

Esterházy Péter: Javított kiadás- Melléklet a Harmonia Caelestishez - 282 oldal

értékelés, szerintem: ★★★★★

Soha könyvet nem övezett még akkora titoktartás, mint Esterházy Péter Javított kiadás címmel írt naplóját, ami 2000. január 30. és 2002 áprilisa között született. Eddigi életművének megkoronázása a Harmonia caelestis című regénye volt, amelyben emléket állított édesapjának, Esterházy Mátyásnak. Mint az új könyvből kiderül, Esterházy néhány nappal a Harmonia caelestis kéziratának befejezése után megtudta, hogy édesapja III/III-as ügynök volt, utána kezdte írni a Javított kiadást. Tartalom: A könyv különleges napló. Esterházy közreadja az ügynöki jelentések általa kimásolt részleteit és ezekhez fűzött jegyzeteit. A „melléklet a Harmonia caelestishez” irodalmi mű, melynek tárgya – többek között – egy apa és egy fiú viszonya, a kommunista rendszer természete, a történelmünk, az árulás, az emberi magányosság és szenvedés, az istenkeresés, a múlttal való szembenézés. Beszámoló egy ember személyes és írói sorsának megrendítő fordulatáról. "Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségről beszélek a "dologról", amiről senki nem tehet, és ő a szenvedő alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erős, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam). Próbálok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom."

"Ott, ahol az emberek megbíznak egymásban, csak ott lehetséges árulás. Csak az tud minket elárulni (vagy mi őt), aki közel van."

"A definíció: A férj (feleség) az az ember, aki a feleségének (férjének) a legtöbb fájdalmat okozza."

"Apaszerű alak; értelmet ad ennek a kifejezésnek. Én sose leszek apaszerű. Olykor, ha elönt a legravaszabb szülői hübrisz, a felelősségérzet, tudok így viselkedni, gyermekeim mérsékelt örömére."

"Azt veszem tőled zokon, apám, hogy azok az értékek, melyeket jól láthatóan képviseltél, nincsenek, nem léteztek (vagy ugyan léteztek, mert hát nem a Harmonia teremtette őket, ám csak a legaljasabb gerinctelenséggel támogatva). Azt veszem tőled zokon, hogy elszegényítetted a világot."

"És akkor hirtelen annak a fenyegetésnek a megérzése, hogy már soha többé egy sort se tudok leírni. Ezt még igen, evvel amúgy is kerek a történet, és kész. Kosztolányi is 51 volt, amikor abbahagyta. Igaz, neki könnyű volt, mert meghalt."

"1957 tavaszán egy szűk, homályos szobában sok hallgatag, nehéz férfi közt: meg lehet ijedni. Halálra rémülni. Mindent megígérni, aláírni. De nem úgy van az, hogy azután, később, valamit ki kell találni?"

"Legyünk irgalmasak, ez igaz. De az nem irgalom, hogy a bűnöst bűntelennek  mondjuk. Annak hazugság a neve."

"A megbocsátás is teher, nemcsak a bűn. Legvégül nem nagyvonalúság van a megbocsátás mögött, inkább tehetetlenség."

"Az öncsalás lényege azt hiszem az, hogy a rémségeket mindig mások követték el, a németek, az oroszok, a nyilasok, a kommunisták."

"Magyar keresztény férfiideál: családja támasza, asszonyához sírig hű, és mindenkit megkúr, ki mozog."

"Szolgálni nagy dolog, szolgalelkűnek lenni embertelen!"

"<Megtörtént szeptember tizenegyedike.> Azt mondja most mindenki, megváltozott ettől a világ. Nem változott meg, csak most már nem lehet úgy tenni, mintha nem látnánk a világ arcát."

"Hát nem épp azok tudnának mégiscsak valamelyest könnyebben szembenézni a saját gyöngeségükkel, akik mondjuk hisznek az örök életben, vagyis nem minden tétjük itt van a földön?"

"és akkor arra a kérdésemre, hogy mi volna a különbség a nappali és az éjszakai taxizás közt, ő azt válaszolta, hogy nappal az A ponttól B pontig jut el az ember, éjszaka meg az A pontból a G pontig"

"Ott ez a túlélés feltétele, beszélni. Beszélni és hallgatni. A hallgatás egyedül, önmagában nem segít, az csak elhallgatás."

"az ember mindent kibír, mert amit már nem bírna, azt nem veszi észre, nem látja."

Esterházy Péter: Harmonia caelestis

Esterházy Péter: Harmonia caelestis      - 718 oldal

értékelés, szerintem:  ★★★★★

Mintha varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) 

Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) 

Megérkeztünk – hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) 

Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). 

Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. 

Most lett vége a huszadik századnak.

"Sokat szenvedett a töröktől Kanizsa népe, nagyon áhítozta a felszabadulást, de valahogy úgy szerette volna, hogy a török után ne jöjjön be a német (aztán hogy a német után ne jöjjön be az orosz, arra nem is mertek gondolni; arra meg, hogy az orosz után nem jön be senki, mégis majdnem olyan, mintha itt volna valaki, no arra végképp nem), hanem maga legyen az úr a saját városában."

"A történelem csöbrök és vödrök váltakozó sora, ez a természete"

"A történelmet a győztesek írják. A legendákat a nép őrzi. Az írástudók fantáziálnak. Bizonyos csak a halál."

"Az élet kellemei, a bőség, a dőzs, a nyugalom, a határtalan boldogság - mindez annyi örömet hagy apámban, hogy bármikor elneveti magát egy törpén, majmon, félkegyelműn, egy bolondos csínyen; azok akik kevésbé boldogok, csak a megfelelő helyen nevetnek, ott, ahol kell."

"soha nem volt képes szabadulni attól a gyanútól, hogy a teremtés célja nem etikai természetű, nem lehet az, ezt a gondolatot soha nem bírta magából végérvényesen kiűzni, vagyis nem úgy járt el, mint az Úristen az első emberpár esetében, meglehet, nem azonos pozícióból kellett az ügyeiket intézniök."

"Ebben az országban tengernyi pénzt költöttek el konszolidációra, csak egyet nem konszolidáltak, a népet, amíg ez meg nem történik, itt nem lesz társadalmi béke"

"Mi a különbség édesapám és az Isten közt? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs"

" ő hivatalosan nem bírt elhelyezkedni, pedig nem csinált semmit 56-ban, igaz, gondolni gondolt, ami egy forradalomban túl kevés, forradalom után pedig túl sok."

"mert egy-egy nap lehet jó, telhet szikrázó tehetséggel, sokat nem számít, a végén derül ki, hogy mi számít, mi nem, befejezvén visszafele lesz értelme a napoknak, s nem ott, akkor, benne, remélve: nem: ott, akkor csupán a csinálás van, a machina, az elvégzendők, s ami akkor látható: a szorgalom."

"Édesapám szerint mindennek ellenére, minden XX. századi botrány ellenére a jóság és a szeretet irányíthatná a világot, ez ellen semmi nem szól, még az ember természete sem"

"... semmi örömet nem talált abban, hogy igaza van. Más az igazának lenni és más az igazság."

"Édesapám szerint az entrópia növekedése az emberiség bűnösségével hozható kapcsolatba; az Abendland hanyatlása vagy a rendszeres börzekrachok szükségszerű következményei a termodinamika második törvényének. És ha egy boldog család boldogtalanná lesz, nő az entrópiája. Lásd a Karenina Anna kezdőmondatát!"

"Édesapám már régóta vágyott Ausztráliába. Szeretne meggyőződni, mondta, hogy tényleg nem esik le ott a földgolyóról. Annyi mindent beszélnek a népek, nemde."

"Édesapám mar igen hiányzott édesanyámnak, aki édesapám éppen országos ügyekben (Lola) volt távol. Addig mar guggolva is kibírom, írta anyám apámnak. Édesapám ezt maga elé képzelte. Már kifelé áll a szekerem rúdja, írta apám anyámnak. Édesanyám ezt maga elé képzelte. Csak úgy röpült a szárnyas idő."

"Mi egy Isten az Ember nélkül? Az abszolút unalom abszolút formája. Mi egy Ember az Isten nélkül? Az ártalmatlanság alakjában megmutatkozó tiszta őrület."

"Uram, mindig mellettem voltál, ezt tudván tudtam, hátranéztem, s láttam a lábunk nyomát, mind a négyet. És most vagy előbb, amikor a legnagyobb bajban voltam vagy vagyok, nem is tudom, akkor miért nem vagy mellettem? Hátranéztem, s csak két lábnyomot láttam.

Így volt fiam. Ölben vittelek, azért."

"Édesapám a XVIII. században a vallást, a XIX. században az Istent, a XX. században az embert ölte meg."

"Egy végrendeletben nincsen kérdőjel, ez a legkáprázatosabb az egészben! Nincsen kérdőjel! Nincsen kérdőjel! Érted? Érted? Érted? Ne sírj, édesapám."

" nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ismeri az igazságot"

"Olyan ez, Uram, mintha én azt mondanám, könnyű úgy Istennek lenni, ha az ember, bocsánat, mindenható. Tetszene próbálni nyugdíjasként vagy gimnáziumi tanárnőként, már elnézést..."

"A jósággal nem kell, mondta apám, a rosszasággal kell spórolni"

"Édesapám odanyilatkozott, hogy neki a mamám akkor se kéne, ha a mamám volna az egyetlen nő a földtekén. De ezt nem gondolta édesapám precízen végig, az egyetlen az mégiscsak a minden, és ő minden nőt akart (édesapám)."

"A nőknek nehezebb megöregedni, mint a férfiaknak, mert öreg férfinak még lehet gyereke, öreg asszonynak meg nem. Hatalommal sok minden balanszírozható, de ez nem."

"Az egyetlen dolog, amivel nem vagyok képes kiegyezni, szólt hosszú hallgatás után, az nem a halál, hanem az a tény, hogy egész életünkben hagyjuk magunkat a lét látszólagos sivárságától terrorizálni: mintha csupán azért születnénk, hogy földobjuk a talpunk, és közben azokat a csodás pillanatokat, amelyeket mégis átélünk, legyenek azok bár erkölcstelenek, veszedelmesek és múlékonyak, mint a pestis, alig élvezzük."

"Nem az az alkoholista, aki sokat iszik, hanem aki nem tudja abbahagyni."

"Anyád léte nem bebizonyítható, de erkölcsi kötelességem hinni benne."

"Főnév és ige, ez nem az Úristen teremtménye, ez nem magától érthetődő; a természet ezt nem igazolja vissza, ez a nyelv önkénye. Mert ha a futni azért ige, mert akció és rövid ideig tart, akkor miért nem ige az ököl (vagy a munkásosztály)?"

"Abban a pillanatban, midőn Tóth Menyus belépett a Roisin-szalonba, és jelentette a kommunisták érkeztét, rúgott édesapám egy hatalmasat a nagymama hasába. Semmi pánik: belülről."

"Anya hasának ded általi rugdosása belülről: legitim giccs: hason - sőt: pocakon! - elmozdulnak a kártyák, kifinomultabb változatban: leesik a győztes lap, az apakéz meghatottan együtt dobban, nincs az az olcsó anekdota, amely ne lenne használható. Kívülről: a negyedik parancsolat (a tízből a negyedik) értelmében helytelenítendő."

"A barátság alapja az érdeklődés."

"Létezni annyi, mint múltat fabrikálni magunknak."

"Az utolsó pillanat utolsósága az utolsó utániból látszik, szükségszerűen későn."

"Az emberi hála nem az a kőszikla amelyre építeni lehetne."

"Az ember néha hajlik arra a szégyenletes föltevésre, hogy manók garázdálkodnak a környezetünkben."

"A világban, bármely rettentő pillanatában, mindig van humor, csak nem mindig találtatik ember hozzá, de van, ott van."

"Hősi halál? Nincs.
 Kegyelet? Nincs.
 A fiam? Nincs."

" A két fiatalember -"tapasztalatlan lényét" át- meg átjárják az új, kurrens tanok, s pompás színekkel festegették a kontesz előtt a szép jövőt, hogy majd milyen gondtalanul és fényesen fog élni a kisasszony édesapja - elfeledkezvén arról, hogy már eddig is mondhatni gondtalanul és fényesen élt a kisasszony édesapja -, kap majd életjáradékot is, az állam gondoskodik róla és még vagyonát is kezelendi."

"A franciák történelme, mint egy színjáték, melyet többen néznek, mint játszanak. Ezért látszik léhának: messziről. A magyarok azt hiszik, a színpad üres, és régi, dicső előadásokról diskurálnak az előcsarnokban. Ezért látszik a magyar a legbeképzeltebb népnek: közelről. Messziről nem látszik."

 "Ki hitte, arányozta volna, hogy annak az állításnak, miszerint valami vagy valaki Isten teremtménye, olyan messzi ható következményei vannak, hogy e valakit vagy valamit például nem szabad áthajintani a kerítésen?"

"Magyarországon, ahol Magyarországon Magyarországot értem, minden hegy, ami nem gödör."

"Még az Isten sem tehet képtelenséget. Hiába mindenható, például nem oszthat nullával."

"Ekkor fogtam föl, mit jelent nagypapa halála. Azt jelenti, hogy mostantól nem áll senki sem a halál és apám közt."

"Egy ideig az apám fia voltam - így apám-, mostanra meg egyre inkább a fiam apja vagyok."

"A történelem slendriánul vezeti a bevétel-kiadás rovatokat. Tartok tőle, mások a rubrikái, mint a mienk, embereké."

"Egyáltalán semmit nem értett itt, a nyelvet nem értette, az emberek mozdulatait, nem értette az egész országot. Bécset még értette, Wiener Neustadtot is, bár sok érteni való azon nem volt, de onnantól aztán - az anekdoták Lajtájától - már semmit nem értett, nem értette a sarat, a dűlőutakat, a szegénységet, a sátoros cigányokat, a magyarok folytonos büszkeségét, ugrásra kész sértődékenységüket."

"Eszméket kizárólag gerinccel együtt lehet törni."

"megvolt mindenünk, ami nyilván azt jelentette, hogy ami megvolt, azt véltük mindennek"

"Általában beszéd helyett hallgattam, amire apám hallgatással válaszolt, amit én indulatos csönddel vettem tudomásul."

"A magyar paraszt évszázados földéhségét nem bírta értelmezni, minthogy neki sosem volt földéhsége; földje volt."

"Diktatúrában normálisnak lenni életveszélyes. Őrültség."

"van aki disznót őriz, van aki disznót tart és van aki egy disznó"

"Hajbókol és kifoszt - tűnődött apám, s vigyorogva számolgatta a kuponokat, mintha súlyos milliókat -, viszolyogtató hagyománya ez az országnak,  gazsulál a külföldinek és kifosztja."

"A gazdagság, akár a szegénység, tanultuk meg gyorsan, korlátokat jelent"

"Ha valami majdnem készen van, az nincsen készen."

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

A gyerekekbe némi magyar irodalmat táplálandó, együtt olvassuk a régi nagy klasszikust:

(Gyerekként is szerettem, de felnőtt fejjel újraolvasva minden regény más arcát (is) mutatja, ez a legjobb benne)

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk , 208 oldal

értékelés, szerintem: ★★★★★

Játék és harc, barátság és árulás, győzelem és halál. Molnár Ferenc regénye már száztíz éve a fiatal olvasók kedvence: az idők során készült belőle némafilm, hangosfilm, színdarab és zenés játék, közel két tucat nyelvre fordították le, több országban lett kötelező vagy ajánlott olvasmány. Szereplői – akik Molnár Ferenchez hasonlóan a budapesti Józsefváros szülöttei – ma már az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol otthon érezhetjük magunkat, akárcsak a Pál utcai fiúk a grundon.

.

Darvasi László: Virágzabálók

Darvasi László: Virágzabálók ,     - 673 oldal

értékelés, szerintem: ★★★★☆

Darvasi ​László nagyregénye egyszerre teremt magyar és közép-európai mítoszt, alföldi veszedelmes viszonyokat, tündérmesét és haláltáncot. Árad itt minden – tűzvész, árvíz és forradalom, szerelem és csalódás. Testet ölt egy nő, Pelsőczy Klára, akinek tenyere közepén folt piroslik („angyal lábnyoma lehet, odaszállt, amikor születtél, táncolt a te kicsi tenyereden”), valamint három férfi – Imre, Péter és Ádám –, akik hol izzó szenvedéllyel, hol önkínzó odaadással, hol bohém széptevéssel próbálják egyszer és mindenkorra meghódítani Klárát. Ott van egy nem akármilyen doktor, Schütz bácsi, és egy fűmuzsikus, aki évszázadok óta zenél egy fűszálon, meg az ő kompániája, Mama Gyökér, Féreg úr és Levél úr. 

Előtűnik egy tizenkilencedik századi magyar város, Szeged, ahol együtt élnek magyarok, németek, szerbek, zsidók és cigányok, s amelyet hol ékesít és éltet, hol pedig áradásaival pusztít el folyója, a Tisza. 1848-ban itt is föllángol a forradalom, véres ütközetek zajlanak, majd az idegen elnyomás süket csöndet kényszerít a városra. Ahol valaki megszállottan virágokat ültet, hogy ott is levelek és szirmok nőjenek, ahol senki nem várja, senki nem akarja. És történetek, legendák, mesék. Szavakból, sóhajokból, nevetésekből formálódó, olykor délibábos, olykor nyomasztóan súlyos építmények drámák és komédiák, sorsok és pusztulások. Az áradás ellenállhatatlan.

.

"Hát nem tudod, hogy az fáj a legjobban, amikor sehogyan sem akar fájni?"

"Akit szeretünk attól kérünk. Ha nagyon szeretjük, sokat kérünk. Akit nem szeretek, attól nem kell semmi, suttogott Klára. Akit szeretünk, attól mindent elkérünk!"

"Azzal is hazudunk, amikor nem mondunk el mindent. Azzal is hazudunk, amikor megfelezzük az igazságot."

"Az ember a saját titkainak sem föltétlenül tudója. Olykor a saját titkunkat se mi mondjuk el. De vigasztaljon, fiam, hogy elbeszélik mások."

"De az emlékeidet nem te hívod, jönnek kéretlenül, rád törnek, segítenek, szorongásodat kérik, és nem érted, miért ez vagy az a kép akar tőled valamit. Nem lesz hatalmad fölöttük, ha folyvást beszélsz róluk, akkor sem."

""Az igazság sem szent, jegyezte meg Imre, túl sok van belőle."

"Mert nem úgy van az, hogy az igazsággal mindig lehetséges és kell is valamit kezdeni. Néha nem csak felesleges vagy haszontalan az igazság, de értelme sincsen semmi."

"Haladásunk üteme és ritmusa éppoly fontos, mint a cél, amit magunk elé tűztünk!"

"Isten nem azért isten mert végtelen, hanem mert pontos."

"Nem Isten, mi magunk vagyunk önmagunk bírái."

"Ádám megfigyelte, hogy az évszakok olyanok, akár az emberek, mind egészen másképp viselkednek. A parton félelmetes volt és szinte gonosszá vált, alattomosan és hidegen vonult az őszi folyó , míg télen a malmok és a sópajták környékén megszépült, tavasszal szeszélyes lett, ilyenkor sárszínű volt, duzzogott, ellenkezett, mintha nem szerette volna, hogy magára talál benne az élet. Nyáron homokszínű volt, vészesen lefogyott, nevetségesnek tűnt. Ostoba vizecskévé vált. Alig tudta elvinni hátán a hajókat, ladikokat."

"Hogyan lehetséges, hogy az egyik ember, egy fényes szemű kisfiú, kiből lehetne miniszter, ebbe a szarba születik, aztán harmincévesen kiköhögi a tüdejét, miközben a király bolond, mint az almacsutka?!"

"Ha egy nő álarcot vesz fel, szólt, akkor ennek az álarcnak kell hódolni. Érti ezt a férfi?! Érti, hogy az álarc fontosabb, mint ami alatta van?!"

Keresztury Tibor: A vaddisznó rokona

Keresztury Tibor: A vaddisznó rokona   - Publicisztikai írások,  - 359 oldal

értékelés, szerintem: ★★★★★

Debreceniként kifejezetten érdekes olvasni :-)

"Hogy mi a szépirodalom, azt természetszerűleg nem tudom. Ez az. De K. szerkesztő úr, kritikus, irodalmár, akinek eddig tudtuk, nem az eldugdosott irodalmi ambícióinak adott utat - nincs itt kompenzálás semmi: a van van. Egy hang nagyon el van kapva. Szemérem és Kitárulkozás, személyesség és - mi is a másik? Van nyelv és személyiség, és van nézőpont. És kemény, kíméletlen humor - hulljon a férgese, ha mi magunk vagyunk is az! Vereség és méltóság, brutalitás és törékenység, bulldózer és nádszál: Keresztury." (Esterházy Péter) 

"Kereszturynak tehát megvan a műfaja, mert az életformája is megvan, és ami ezzel jó esetben jár, megfigyelőkészség, humor, nyelvi eszközök." (Márton László) 

"aki néz, az Én, ennek a szocio-metafizikai mai magyar "Kelet"-nek az értelmiségi énje" (Takács Ferenc) 

"olvasója minduntalan úgy kell, hogy érezze, hogy az elbeszélőnek irígylésreméltóan sok leírnivalója van, hogy egy buszutazás vagy egy lusta délelőtt az ő megfogalmazásában hihetetlenül izgalmassá válik. Azért, mert helyettünk írja meg; mert ő mi is lehelnénk. (...) elég jól meg lehet belőlük tudni, hogy merre hány centi." (Kálmán C. György) 

Keresztury Tibor komoly visszhangot, széleskörű érdeklődést keltett "országismereti tárgyú publicisztikájának pándepressziós derűjével" (Szilisi László) a kilencvenes évek közepe óta találkozhat rendszeresen az olvasó a kulturális sajtó hasábjain. Hatodik kötete a hagyományos újságírói műfajokba besorolhatatlan, eredeti hangú, a Magyar Narancsban, az Élet és Irodalomban, a Hajdú-Bihari Naplóban és a Gustoban közreadott írásainak javából válogat.

"...noha faluhelyen minden bizonnyal vannak még ilyen tiszteletre méltó, bajuszos csodabogarak, akik hagyományőrző jelleget, magyaros körítést adnak annak, hogy már délben ittasak."

"Felvetődhet, teljes joggal, hogy akkor ez az egész cirkusz mi célt szolgál, mire jó. A Miskolcon és Debrecenben végzett több évtizedes megfigyeléseim alapján nyugodtan mondhatom, hogy ezt az össznépi, kollektív nagy játszmát - kötött sorrendben - lényegileg hármas szándék élteti és motiválja: az igen rövid lefutású tojásgyűjtő ambíció, az anyagi haszonszerzés vágya, majd az ingyenes, legálisan jóváhagyott, egyenes vonalú, zökkenőmentes, s lehetőleg minél gyorsabb lerészegedés ígérete."

                       (A locsolkodás stációi) 

[Munka ünnepe]

"Mi a túrót ünnepeljek azon, hogy dolgozom? Ilyen alapon azt is megünnepelhetném, hogy létezem, ekképp pedig az élet egy permanens, szakadatlan örömünnep volna, ami mégiscsak erős túlzás, ha jobban belegondolok."

                       (A vaddisznó rokona)

"Pestiek - legyintett, (...) Azóta csudálom ugyanis annak akcentusát, ahogy az itteni emberek a "pesti" szót kimondják, már amennyiben feltétlen muszáj: kevéssé a lakóhely, mint inkább az emberi minőség jellemzéseként."  

"Ápolgatva őrzik viszont az apáról fiúra szálló helyi hagyományokat: az összlakosság este tízre egy emberként részeg, a folyópart egyetlen, hatalmas, egybefüggő óbégatás." 

                        (Például Tivadar)

"Azért ezek a németek nagyon tudnak, fene a pofájukat, fémből van a piszoár. (...) ott terem egy vidám ember a semmiből, és slagol a földre szórt vegyszerre, slagol, slagol, miként az istenek. Volt időm megnézni, sok jött, mert már nagyon kellett, ő lett így az első benyomás: rá is jöttem, mi benne a különös. Hogy nem részeg, először is. Másfelől, hogy nincs megsértődve, a sorsával láthatóan elégedett, nem gyűlöli a vendéget villámló tekintettel, mert nem érzi úgy, hogy többre hivatott, csak tévedésből ez jutott, ide tették a központban azok az érzéketlen, bunkó állatok."

                       (Egy keleti kilátásai nyugaton)

"Mindazonáltal meglepve tapasztaltam, hogy a helyi táplálkozás élő hagyományát olyan szervek, testrészek és kinövések határozzák meg, amikről egyáltalán nem gondoltam eddig, hogy - leszámítva az éhínséget, háborút és lágerkörülményeket - emberi lény számára fogyasztásra alkalmasak. Nem mintha Miskolcon nem ettek volna például nyárson sütött kutyát, macskadögöt Skriba módra, borban áztatott sáskát, sózott tücsköt, hangyás szendvicset, a házából harapófogóval kihúzott éticsigát, félig tollas lopott tyúkot gyerekkoromban az Avason, ám a tökök, herék, gyomrok, belek, tarajok és körmök arzenálja, ami az Alföldön fogadott, felülmúlt minden képzeletet."

"... s az égvilágon senkit nem zavart, hogy ilyenkor kezdtek el mocorogni, egyik lábukról a másikra állni a maradékosok, mert közelgett a perc, amikor meg lehetett kérdezni diszkréten: azt még meg tetszik enni, hogy nemleges válasz esetén ki lehessen törölni a kenyérrel a zsíros műanyag tányérokat, jóízűen elfogyasztván a visszaköpött részeket. (...) Aztán a téeszek megszűntek, az állók bezártak, s ezzel kicsúszott a törzsvendégek lába alól a talaj. Élnek még közülük, gyakran látom őket: lesütött szemmel járják a virágzó gasztronómia időközben méltán büszkévé lett városát, emelgetik a kukafedelet."

                         (Megtömni a majmot)

"...apa, súgta bizalmasan,(...) ez ember volt, mert büdös volt, mint az emberek, és tiszta hülyeségeket beszélt. Igen, mondtam feltett kézzel, mint akinek most már mindegy, és képzeld, kilenc címe van még a szegénynek, a fa alá az ajándékokat pedig majd én teszem."         (Ünnepi megvilágosodás)

"Nem vindikál tehát magának több jogot attól, hogy íróként az, aki -egyszerűen normálisan viselkedik, ami, láthatjuk magunk körül napra-nap, már önmagában is fölöttébb feltűnő cselekedet, figyelmet, esetenként döbbenetet kiváltó vállalkozás."                    (A legjelentősebb civil)

"Garbarekkel szegről-végről kollégák vagyunk, hisz magam is játszottam fúvós hangszeren, csak ő többre vitte: én a Szentpéter-kapui szociális otthon karácsonyi ünnepségén belesültem A csitári hegyek alatt című dalba, oszt' annyira megviselt, hogy odalett a zenei karrierem. Ám amikor felcsendült az Officium, nem bántam már egyáltalán azt a pillanatot: az első hangok evidensen azt mutatták, vagy így, vagy sehogy."                (Észak fok)

"Az egyik délelőtti csoporton is elegem lett abból, hogy folytonosan azt kérdezi a terapeuta tőlünk: "miért iszik?" Nézze, doktornő - válaszoltam-, a magunkfajta embereknek két örömforrás van az életében: a szesz és a szex. Ennyink maradt. A szesz is drága, de azt nem kell elvinni moziba, fodrászhoz legalább. Ezért iszunk, kezicsokólom. Foglalkozás után hosszan veregették a többiek a vállamat, milyen jól megfogalmaztam a lényeget. Még szép, gondoltam, mégiscsak író voltam valaha."

"A pszichiátria lakóiban az a közös, hogy az iváson túl általában semmijük sem maradt odakint. Nem várja őket senki, nincs hova menniük. Szeretnének kikerülni, csak nem tudják, hova menjenek; a kapun kilépve merre forduljanak. Itt bent nem kell szerepelniük, mindenki önmaga lehet. Ha kint vagyok, legtöbb tettem pótcselekvés, amiben átmeneti örömöt sem lelek."

                                                    (Ebből nem lehet kijönni) 

"a győzelemnek vereség az ára, kudarc a feltétele"               (A vereség lélektana)

"Azt a korszakomat éltem, amikor azt hiszi az ember, az élet egy permanens fáklyásmenet, melynek során eljutunk valahonnan valahová; kitűzzük a célokat, oszt' dzsavesz: az adott irányba folytonosan előre haladunk."                    (A siker apátiája)

"Meglett ember azért iszik, mert innia kell - az okok között többnyire félelem és a heveny undor, ritkábban az unalom játszik döntő szerepet, a végeredmény minőségét pedig az dönti el, ahogy józanon a késztetéssel, részegen pedig önnön részegségével - mint helyzettel és kihívással - bánni tud.

"Húszéves részegségek megható, szép példáit ismerem: a nagyapám például, hogy ne menjek messzire, a háborús események hatására 1944-ben kijózanodott egyszer egy rövidebb időre, de nem vált be ez az állapot, mert az ekkor írt cikkein tisztán kimutatható, ahogy feltámad a harag benne, az enyhén soviniszta önzés, az agresszió. Nagy ember volt, ép önkontrollal, úgyhogy mindezt látva sürgősen újra berúgott."              (A részegség sportértéke)

"A televízióban igényes kultúrát kereső nézői erőfeszítés jó ideje nem értelmezhető - a csatornák könnyű szívvel, egy emberként mondtak le róla, úgy tetszik, véglegesen, hogy a vizuális kutyaláncon tartott, szellemileg öntudatlan, mellesleg mélyen lenézett kedves nézőn túl egy grádiccsal műveltebb rétegeket is megszólítsanak."           (Miért ír az ember tévékritikát)

"Csak a lányos apák tudják, milyen nehéz ügy ez: hősnek lenni a szemében, amíg igényli, aztán összemenni, felszívódni, mint a kámfor, mikor már nem; mellette lenni amikor kell, de úgy, hogy észre ne vegye, később kilépni az életéből, majd visszanyerni a lovag felől barátilag, meg minden ilyenek. Oszt' még akkor sincs garancia."                  (Igazi hős) 

" Rajta már nem segít, hogy mindezt tudom. Hogy jelentős késéssel megadatott megsejtenem, mi miért történt, mit miért adott. Férgek közt fekszik lent, a vak sötétben, én meg élek itt a fényben, mégis ő az akire bármikor számíthatok. Belőle létezem, a szétporladt testét szipolyozom. S próbálok úgy élni, hogy én is az legyek majd: egy kiaknázható értékes halott."          

                                                                                                                   (A halott üzenete)


"Ki is merhet meszet venni, megesküdni arra, hogy őt nem fogja megcsapni a téboly, az őrület szele, vagy nem éri bármi más - infarktus, agyvérzés, baleset-; hogy nem csúszik meg bármi okból kifolyólag egyik napról a másikra generálisan, s a családi idillből, biztos munkahelyről egyszer csak az utcán találja magát, emelgetvén a kukafedelet? Melyikünk volna bátor mindenét feltenni rá, hogy nála sohasem rendülnek majd meg az alapok?"


"A boldogság az, fogalmaztam meg a tézist, ha nem fáj semmi, és sikerül az összeomlás pillanatát egészen addig kitolni, elhalasztanik, amíg eljön - természetes úton - a legvégső, az utolsó pillanat, s a történet végére kiteszi a pontot az exitus."                                  (Egy hajszálon múlik) 


"ez a zárt osztály a kinti világ tökéletes mása, csak itt jóval őszintébbek, s átláthatóbbak a viszonyok. -itt ugyanis senki nem bírja azt eladni, hogy a másiknál okosabb, mert a betegtársak egyszerűen elküldik a búsba, vagy ami még rosszabb: kinevetik. Senkinek sincs módja arra, hogy pökhendi, öntudatos, nagyképű állat legyen, mert felturbózott önbizalmát egyetlen legyintéssel leintik a többiek. Ott kint megvéd a pénz, a pozíció, a hatalom - ha rákérdeznek, mire vered magad oly nagyon, készen áll a válasz: én ügyvezető, én manager, én frakcióvezető, én tanácsadó, én bizottsági tag vagyok. Idebent ez abszolút, de senkit nem érdekel. Nem számít, hogy ki vagy, nem előny, hogy jó időben voltál jó helyen, hogy úgy döntöttek a haverok,  - akik nálad korábban értek a fazékhoz -, hogy neked is osztanak lapot. Egyáltalán nem számít a civil életed, hogy fent vagy-e az uborkafán éppen, vagy pont a porban bogarászol alatta. részegen. A gyógyszerosztáskor te is csak egy tétel vagy, mint a többiek."                                       (A pszichiátrián) 

"Ha valamire jók ezek a sorscsapások, elemi emberi drámák, léttragédiák, akkor pusztán arra, hogy mélységesen elszégyellje magát a tévé előtt a karosszékben az úgynevezett napi gondok, bajok hálójában vergődő emberek azon halmaza, amelyiknek sosem kellett efféle helyzetet megtapasztalnia. Hogy belássa, hogy nagy hirtelen rádöbbenjen: ehhez képest mik is az ő családi, munkahelyi, pszichés vagy bármilyen természetű gondjai. Hogy hol kezdődik az, amit valódi bajnak nevezhetünk. Mi az ehhez képest, ami a hétköznapokban - sokszor alig elviselhetően- őt körülveszi: a magas gázszámla, az emelkedő benzinárak, a bunkó főnöke, az ellopott kocsija, a neveletlen gyereke, a depressziója, az akadozó nemi élete, az alkoholista apja, a fájó dereka, hogy tízezer forint az aktuális összvagyona - bármi, ami olyannyira meg tudja keseríteni a mindennapjait. Hogy az ő oly hatalmasnak látszó gondjaival szemben fákon, dombtetőkön gubbasztani, s a mindent elsöprő, tengernyi áradatot nézni, majd az alkalmi szálláson a jövőn meditálni: az mit jelent. Az milyen lehet."                                   (Fákon, dombtetőn)



"Leginkább egy kórház kéne, nyilván, hogy leszedálják egy időre, míg a megújulást, újrakezdést hirdető körülmények tempójához némi haladékot kapva, erőt gyűjtve alkalmazkodik, feltéve, ha klinikán is nem ez az irtózatos pörgés lett időközben az uralkodó, s nem amputálnak, reszekálnak, műtenek meg, élesztenek újra annyi idő alatt újabban öt megriadt, ártatlan pácienst, míg régen egynek hoztak egy kacsát."                (Tavaszi ellenállás)


"A tapasztalat azt mutatja, a reggeli készülődés, a séró belövése, a hitvesi búcsúcsók, s az útra kelés ténye mögött éppenséggel egészen más napi terv, cél és ambíció munkál: a legális, vagy legalábbis elnézően jóváhagyott, totális és lehetőleg mielőbbi leittasodás ígérete."
                                                                           (Zöld erdőben jártam) 


"Annak, aki csaknem kizárólag okosnak mondható emberek körében tölti az életét, merthogy kollégái, barátai kilencvenöt százalékban értelmiségiek, feltétlenül előnyére válik, ha időnként kilép ebből a közegből, s másokkal is találkozva az úgynevezett valósággal szembesül."
                                                                           (Az egyszerű emberek)


"nem tűntek el, csupán kifinomultabbak, szervezettek lettek a kőkorszaki, félállati módszerek: kőbaltával agyonverni a fél falut, anélkül, hogy a lakosságot az okokról legalább már agyonverés közben értesítenék, vagy utasszállítóval lerombolni egy városrészt mindennemű követelés, fenyegetés nélkül - a belső késztetések, a technika, s a végeredmény szempontjából ugyanaz."
                                                                          (Szép, új világ)

"Nem is értik a gyerekei, miért akar most nagy hirtelen egyfolytában velük lenni - játszani, tanulni, focizni, úszni menni, mindegy, csak közösen -, mikor általában vacsoráig csak le-leszól a tetőtérből: tanuljatok, játsszatok. Azt hiszik, hogy a velük kapcsolatos lelkiismeret-furdalását kompenzálja ilyen látványosan - nem tudják, hogy ők segítenek: nem velük tesznek jót most éppen, hanem ők dobnak a tajtékos habokba biztos kézzel mentőövet."                  (Aztán persze)


"A tapasztalat azt mutatja, az újév hajnalán csak a laikus fogadkozik - az, akiben nem ért meg még az elhatározás, s mert bizonytalan önmagában, kell neki a dátum, hogy valami kapaszkodója legyen. Pedig az igazán nagy döntésekhez nem valami kerek dátum, kitüntetett nap, nevezetes időpont szükségeltetik, hanem, sajnos, igazi, mély kétségbeesés; páni félelem, jeges rémület. Valami villámcsapásszerű megvilágosodás: annak azonnali belátása -  teszem azt egy szürke, szeptemberi hétköznapon -, hogy ha továbbra is így csinálom, közelesen meg fogok dögleni."                                                                                                            (Zárszámadás)

"Egyik se jó, nem lehet kétséges: az álmokba, s a kiúttalan vekengésbe, a nagyot akarásba és az önként vállalt veszteslétbe előbb utóbb egyaránt belehülyülünk."                     (Újévi alapozás)


"Ez az ország civilek helyett álcázott pártkatonákkal van tele. A legnagyobb sértéssé vált a másiknak tulajdonított párthovatartozás, ideológiai szimpátia - bármi hevesebb vitában azonnal ez tolul a legsúlyosabb érvként az idegesen kelepelő szájra, ezt vágják egymás képébe a vitapartnerek. A csaló. a gengeszter, a korrupt, az erkölcstelen szinonimája lett, hogy emeszpés, meg fideszes"                                                                                                   (Minősített civilek)