Ljudmila Ulickaja : Jákob lajtorjája

Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája       - 720 oldal

szerintem: ★★★★★  

A Jákob lajtorjája szerelmek regénye, hol jellegtelen, hol történelmi jelentőségű hétköznapok krónikája, szeszélyesen indázó családtörténet, sok-sok emlékezetes figurával, finom ívben kirajzolódó szerkezetű elbeszéléssel. A regény centrumában két ember egymás mellé állított sorsa áll. Az egyik Jakov Oszeckijé, a könyvek emberéé, a 19. század végén született értelmiségié, a másik pedig az unokájáé, az 1943-ban született Noráé, aki Ibsen hősnőjéről kapta a nevét, színházi tervezőművész, öntörvényű és tettre kész személyiség. „Találkozásukra” a 21. század elején kerül sor, amikor Nora végigolvassa a nagyszülei, Jakov nagypapa és Marija nagymama ifjúkori és felnőttkori levelezését, majd a KGB archívumában a nagypapa aktája is a kezébe kerül…

"a halál olyan félelmetes dolog, hogy legjobb nem is gondolni rá sohasem. Aki mindig a halálra gondol, az természetesen nem látja tovább az élet értelmét, sőt nem is az élet értelmét, hanem a hétköznapi kis dolgaink értelmét; az ilyen embernek fel kell kötnie magát. 

De az emberek nem akasztják fel magukat, vagyis a hétköznapi kis dolgoknak megvan az értelmük, vagyis nem kell a halálra gondolni. "

"Az idő elsimítja az emlékeket és új eseményeket hoz. 

Olyan szembeszökő ez az újsagcikkek alapján."

"A természetben nincs esztétika sem. Fizika, kémia, és különösen mechanika - van, de esztátika (és még néhány más diszciplina) nem létezik. Nincs osztályozás sem, nincs fontos vagy kevésbé fontos. Mindezt az ember hozta létre."

"Emlékezni kell rá, hogy a történelem megérti az érthetetlent."

"Nora sosem bírta felfogni, de mindig örült, amikor megérezte, hogy a lényeg nem csupán a nyelvben van, hanem egy másik világ es kultúra kepviselőjének egész gondolatmenetében..." 

"Így van ez mindig - élsz, látsz, olvasol, százszor is átfutod ugyanazt a helyet, és hirtelen mintha hályog hullana le a szemedről, a legkitaposotabb és oda-vissza bejárt helyen megtalálod azt, amit évek óta kerestél..." 

"Nora, fel életünkben gyűjtögetünk, fél életünkben selejtezünk. Az élet minden éve, mint egy tégla. Ötvenéves koromra olyan teher, hogy nincs erőm húzni."

".... Hogy is mondta Tengiz - fél életedben gyüjtögetsz, aztán elkezded szétosztogatni. Ez nem csak a Learre igaz. Mindenkire. Megtenni az ellentétes irányú mozdulatot, befejezni a ciklust: megszüntetni, sokféle tulajdonságra szert tenni, hatalomra, vagyonra, hírnévre, dicsőségre, tudásra, szokásokra. Szert tenni személyiségre, aztán ledobni magadrol az egészet. Magát a személyiséget is. Eljutni a teljes, az eredeti meztelenségig, az újszülött állapotig, az őseredetiségig." 

"Nincs semmi nehezebb az őszinteségnél"

"Ráadasul öngyilkossagot követett el, ami minden közelállóban otthagyja a bűnösség múlhatatlan érzését." 

"... minden országnak megvannak a maga kultúrális szokásai - egy amerikai naponta kétszer cseréli a pólóját, minden alkalommal lefürdik, amikor csak zuhanyzó közelébe kerül, az orosz ember pedig nemzedékről nemzedékre gőzfürdőben fürdött, hetenete egyszer, szombatonként, akkor váltott feherneműt is, sokan társbérletben laktak, ahol fürdőszoba se volt..."

"... Oroszországban bármelyik gyerek az ő korukban, a legszegényebb is, egy év alatt annyi könyvet olvas el, mint amennyit ők ketten a bátyjával együttvéve egész életükben se, és hogy minden tisztességes felnőtt annyi verset tud kivülről, mint amennyit itt az irodalomprofesszorok sem..." 

"Az emigració mindenkit levisz az utolsó létrafokra, ahonnan újra fel kell kapaszkodni..." 

"A banki munka... Tulajdonképpen nem bonyolult. Sose dolgoztam penzügyi vonalon, de ha egy hónap alatt gyorsan beletanultam a szakma részleteibe, akkor ez lényegében azt jelenti, hogy nincs is ilyen szakma." 

" A legjobb dolog az életben - a bonyolultság." 

"Közismert tény, hogy könnyebb szerencsésen férjhez menni tizenkilenc éves korban akárkihez, mint megoldani ezt a problémat harmincévesen, amikor már felfogja az ember, milyennek kell lennie a megfelelő partnernek." 

"volt narkósok és kágébések, mint ismeretes, nincsenek" 

"a színhaz ma is képes olyan dolgokról beszélni, amelyeket más módon nem lehet kimondani..."

"- Nora, az értelmet úgy kell kiásni. És gyakran nem is a meglevő szövegből, hanem önmagadből..." 

"Biztos vagy benne, hogy az evolúciónak e szakaszában nem jön létre egy új emberi nemzedék, valami szuperemberiség, amely hibrid termék lesz? Martha anyja például mar tíz éve pacemakerrel él, a szomszédunk, Jeremy műkézzel csepegteti a szemcseppeket, és hogy miféle robotokat keszítenek manapság, azt el sem tudom mesélni neked."

"Valószínűleg Vitaszjának igaza, nem, mindkettejüknek igazuk van - az emberiség átlépett valami láthatatlan határt, amelyet az emberek többsége egyszerűen meg sem érzett. Minket úgy tanítottak, hogy van a materiális világ, hogy az ember a természet koronája, pedig nem a koronája, hanem a gyermeke. Kétszaz évvel ezelőtt az evolucióelmélet botrányosnak számitott, ma pedig már az ember nemcsak hogy feltárta az evolúció mechanizmusát, hanem egyszer csak ő maga sem csupán terméke lesz, hanem a mérnöke is... " 

"Nora mosolygott, mert a rák isteni áldas volt, teljesen megszabadította a birtoklás vágyától..." 

"A szerelem árnya erősebb a magánal a szerelemnél... És tisztább. Az árnynak nincs birtoklási vágya."

"Nora, sokakkal ellentétben szerette a  hosszú repülőutakat, amikor az ember a seholban találja magát, valami elvont térben és bizonytalan időben, amikor egy pillanat alatt megszűnnek a kötelezettségek, az igéretek, minden elhalasztódik, a telefonhívások, a posta, a kérések, az ajánlatok és a panaszok nem jutnak el az emberhez, és csak lóg a levegőben, lebeg ég és föld között, föld és nap között, és kiesik a koordináták megszokott rendszeréből. Repül..."

"Férjnek és feleségnek együtt kell élnie, a házasság nem alapozódhat postabélyegekre" 

"Talán mindaz a rossz, amit elkövetünk, nem oldódik fel az időben, és ott lóg minden egyes újszülött fölött, aki előbukkan ebből a folyóból?"