Darvasi László: Vándorló sírok

Darvasi László: Vándorló sírok        - 323 oldal

értékelés, szerintem:  ★★★★★

"Akár az ókori Kínában, akár a keresztes háborúk idején vagy éppen saját korunk groteszk díszletei között játszódnak Darvasi László történetei, van, ami mindegyik világban közös: a halottak bármikor föltámadhatnak. Néha csak az emlékek kísértenek, de a sírok szünet nélkül vándorolnak korokon és földrészeken át. A novelláskötet titkos főszereplője, Jézus, voltaképpen meg sem jelenik a könyvben, de föltűnik Júdás, Jézus névtelen sírásója és Malkus, a tudatlan katona, akinek levágják a fülét a Getsemáne-kertben. Saját életében Jézus-manöken mindenki: a reménytelen vágyakozások, a testi szerelmek, az elkerülhetetlen árulások világában nincs, akit ne hagyna el valaki, és aki ne várna valami bizonytalan megváltásra. Darvasi László új kötetében visszatér ahhoz a műfajhoz, amelyiknek az egyik legeredetibb és legkövetkezetesebb képviselője a magyar irodalomban: a Darvasi-novella nem rövid történet, hanem teljes világ, a hiányzó dolgok gazdag tárháza. Nem véletlen, hogy a kalandos elbeszélésekben megjelenő művészek - legyenek ókori festők vagy költők az újkor hajnalán - mindig azzal szembesülnek: az alkotásoknak igenis van hatalmuk, még ha ez a hatalom kiszámíthatatlan is. Ez az irányíthatatlan gazdagságú fantázia mozgatja a rejtélyes történeteket. "

"Mert nem az a bölcs, aki bölcsebb a többieknél, hanem az, aki olyankor magánál is bölcsebb."

                                                                                    (A szencseni agyag átka)

"Nem akart megtanulni írni. Aki ír, másképpen emlékszik, mint ahogyan az ember számára szabadna. Aki ír, kiengedi lelkét a testéből, hová pedig annak tartoznia illene a halála pillanatáig. Ha a lélek kiszabadul bármi rossz történhet vele."             

"De arra is gondolt, hogy a testvérünk mindig az életünk idegen része marad. A testvérünkről mindig azt kell gondolnunk, hogy mi is lehetnénk ő, éppen ilyen gondolatokkal, szavakkal és testtel. Amikor a testvérünket szeretjük, a vonzódásunk mélyén csodálkozás és kétségbeesés munkál. Nincs ember, gondolta aztán meglepődve, aki olyan szeretne lenni mint a testvére. A hatalmát, a gazdagságát lehet irigyelni, a lelkét soha."                                              (Júdás)

 "Tudom, hogy a szerelem mit tesz a testtel és a lélekkel, és azt is jól tudom, mit tesz a gondolataimmal. Nincsen titok. Ez a legfontosabb. Ezt megérteni, ezt elfogadni. A szerelemben annyi titok sincs, mint amennyi a frissen kisült cipóban, éppen csak értelemmel fölfogni nem lehetséges."

"Mit gondolsz Istenről? Megsegít, ha bajba kerülsz? Nem különös, hogy az ördög bármikor, bármi bajodon, nyűgödön segít? Ó, igen, az ördög segítségét fölfogja az elméd tudománya. Isten segítségét azonban nem érthetjük."                                            (Szegény Henrik)

"A világ amelyben élünk rendeltetett, nem azért olyan, mert hagyjuk a saját törvényei szerint működni. A törvényeket tisztelnünk kell, ám némelyiket - úgy, hogy eközben se az égi világ kényes természetét ne sértsük, se pedig a föld sóját ne keserítsük - irányítjuk és befolyásoljuk. A tárgyakat, dolgokat odébb kell helyezni, ha rossz helyet választanak nekik. Igen, a dolgoknak meg kell találni a helyet. Nem azt a helyet, amely a legszebb, a legmutatósabb vagy a leginkább különös. Az ember dolgai arra a helyre várnak, ahol az élet lényege leginkább tölti meg őket. A lélek nem a test által öltöztetik föl, hanem a fénnyel, amit hozzáengedünk. A Golgota nem véletlenül az a hely, ami."

                                                                                    (Peppo, a Jézus-manöken)

"Isten soha nem azt akarja, ami van, és azt sem akarja, ami lesz. Isten azt akarja ami lehetne."                                                                                               

"Vannak pillanatok amikor a boldogtalanság olyan erős, hogy hosszú évek valaha volt bántalmát, sérelmét képes felsorolni."                                        (Fernando Asahar tökéletes élete)

"ha még tud csodálkozni, fiam, az jó. Ha majd nem tud, az bizony nagyon kellemetlen lesz."

                                                                                                               

"Akkor vagy, ha hiányzol."                                       (A nagy hullakereső verseny) 

"Amit szeretünk, az nem kell. Amit nem szeretünk, azzal meg folytonosan ismerkedünk."

"Mennél betegebb az ember, annál jobb lesz. De sajnos amikor a beteg emberek szerencsés módon fölgyógyulnak, csakhamar rosszak lesznek újra, visszatérnek rossz szokásaikhoz és káros szenvedélyeikhez."                             

"Arra gondoltam, a boldogság az, ha nincs felesleges mozdulat, ha egyetlen rezdülést, egyetlen finom elhajlást sem érzel hiábavalónak."                    (A Holm-féle előadás) 

"nyilván ilyesmi lehet a boldogság, amikor mindegy, hogy élsz-e még vagy meghalsz"

                                                                                                                 (A szomszédom halála)

Darvasi László: Virágzabálók

Darvasi László: Virágzabálók ,     - 673 oldal

értékelés, szerintem: ★★★★☆

Darvasi ​László nagyregénye egyszerre teremt magyar és közép-európai mítoszt, alföldi veszedelmes viszonyokat, tündérmesét és haláltáncot. Árad itt minden – tűzvész, árvíz és forradalom, szerelem és csalódás. Testet ölt egy nő, Pelsőczy Klára, akinek tenyere közepén folt piroslik („angyal lábnyoma lehet, odaszállt, amikor születtél, táncolt a te kicsi tenyereden”), valamint három férfi – Imre, Péter és Ádám –, akik hol izzó szenvedéllyel, hol önkínzó odaadással, hol bohém széptevéssel próbálják egyszer és mindenkorra meghódítani Klárát. Ott van egy nem akármilyen doktor, Schütz bácsi, és egy fűmuzsikus, aki évszázadok óta zenél egy fűszálon, meg az ő kompániája, Mama Gyökér, Féreg úr és Levél úr. 

Előtűnik egy tizenkilencedik századi magyar város, Szeged, ahol együtt élnek magyarok, németek, szerbek, zsidók és cigányok, s amelyet hol ékesít és éltet, hol pedig áradásaival pusztít el folyója, a Tisza. 1848-ban itt is föllángol a forradalom, véres ütközetek zajlanak, majd az idegen elnyomás süket csöndet kényszerít a városra. Ahol valaki megszállottan virágokat ültet, hogy ott is levelek és szirmok nőjenek, ahol senki nem várja, senki nem akarja. És történetek, legendák, mesék. Szavakból, sóhajokból, nevetésekből formálódó, olykor délibábos, olykor nyomasztóan súlyos építmények drámák és komédiák, sorsok és pusztulások. Az áradás ellenállhatatlan.

.

"Hát nem tudod, hogy az fáj a legjobban, amikor sehogyan sem akar fájni?"

"Akit szeretünk attól kérünk. Ha nagyon szeretjük, sokat kérünk. Akit nem szeretek, attól nem kell semmi, suttogott Klára. Akit szeretünk, attól mindent elkérünk!"

"Azzal is hazudunk, amikor nem mondunk el mindent. Azzal is hazudunk, amikor megfelezzük az igazságot."

"Az ember a saját titkainak sem föltétlenül tudója. Olykor a saját titkunkat se mi mondjuk el. De vigasztaljon, fiam, hogy elbeszélik mások."

"De az emlékeidet nem te hívod, jönnek kéretlenül, rád törnek, segítenek, szorongásodat kérik, és nem érted, miért ez vagy az a kép akar tőled valamit. Nem lesz hatalmad fölöttük, ha folyvást beszélsz róluk, akkor sem."

""Az igazság sem szent, jegyezte meg Imre, túl sok van belőle."

"Mert nem úgy van az, hogy az igazsággal mindig lehetséges és kell is valamit kezdeni. Néha nem csak felesleges vagy haszontalan az igazság, de értelme sincsen semmi."

"Haladásunk üteme és ritmusa éppoly fontos, mint a cél, amit magunk elé tűztünk!"

"Isten nem azért isten mert végtelen, hanem mert pontos."

"Nem Isten, mi magunk vagyunk önmagunk bírái."

"Ádám megfigyelte, hogy az évszakok olyanok, akár az emberek, mind egészen másképp viselkednek. A parton félelmetes volt és szinte gonosszá vált, alattomosan és hidegen vonult az őszi folyó , míg télen a malmok és a sópajták környékén megszépült, tavasszal szeszélyes lett, ilyenkor sárszínű volt, duzzogott, ellenkezett, mintha nem szerette volna, hogy magára talál benne az élet. Nyáron homokszínű volt, vészesen lefogyott, nevetségesnek tűnt. Ostoba vizecskévé vált. Alig tudta elvinni hátán a hajókat, ladikokat."

"Hogyan lehetséges, hogy az egyik ember, egy fényes szemű kisfiú, kiből lehetne miniszter, ebbe a szarba születik, aztán harmincévesen kiköhögi a tüdejét, miközben a király bolond, mint az almacsutka?!"

"Ha egy nő álarcot vesz fel, szólt, akkor ennek az álarcnak kell hódolni. Érti ezt a férfi?! Érti, hogy az álarc fontosabb, mint ami alatta van?!"

Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim (Darvasi László, 2003), 288 oldal      

értékelés, szerintem:  ★★★★★

Szív Ernő, a közismert hírlapíró, elbeszélések, regények és színpadi művek alkotója-szereplője, tárcarovarok vezető munkatársa ebben a könyvben saját életének történetét mondja el, mégpedig különleges szempontból: egyetlen nagy gyűjteménybe foglalta azokat a nőket (fiatal lányokat és érett szépasszonyokat, világhíres ragyogó szépségeket és a szürke hétköznapok megkerülhetetlen részeseit, tisztességben megőszült családanyáktól a névtelen utcalányokig), akiket szeretett, és akik szerették őt. Összegyűjtötte szerelmeit, néha szabályos elbeszéléssel, néha tárcával, néha egy mondattal, néha csak egyetlen jelzővel adózott nekik – ám mindegyikükről megemlékezett, és hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküket főszereplővé léptette elő. Történhet-e ennél több? Az Összegyűjtött szerelmeim írásai választ adnak erre a kérdésre.

"Jegyezze meg, Szív úr, Isten nem parancsol, nem kér, nem kíván, hanem csak hagyja. Érti? Hagyja!"     (Hó Valéria)

"Eszembe jutott egy izlandi vagy mexikói mondás: Ha menekülsz, a szíved trancsírozzák szét. De ha nyugton maradsz, csak az arcodba lőnek."               (A hentes nővérek)

"Az ostobák becsaphatók, a korlátoltak rosszhiszeműek, a buták pedig leginkább szánni valóak."     (Szív Ernő Buta, nagyon buta)

"Nagyon tévednek azok, akik a nőknek csak mesélnek. Mind nyomorult lesz végül, elhagyják, kikaparják a szemét, meglopják, és mindegyik férfi megérdemli, ha csak mesél. A nőket szerepeltetni kell. 

Ne csak mesélj nekik, tedd főszereplővé. Legyen a szürke utca hatalmas, fényes bál, és legyen a szürke utcán ő bálkirálynő."             (Mese)

"Ha Isten megengedi, hogy a vállára álljunk, azért teszi, hogy minél nagyobbat zuhanhassunk."   

"Mindenki jó szeretne lenni."                (Mindig úton lenni)

"Bocsásd meg, de beléd szerettem, pedig még nem is tudom, ki vagy, te kicsi nő."  
(Egy temetés, egy élet)

"- Kik voltak a segítőtársai? - kérdezte a nyomozó.

  - A düh, a gyűlölet és a gyász - mondta."                     (Temető)

" Nem sétálok, drágám, csak eltévedtem."  

"Ilyen az élet, mert jobban ki lett találva mint ahogy meg lett csinálva"           (Nem értettem a nőket)

" - Tegyél valamit a nőkért, Ernő - pihegte. (...) Tenni valamit a nőkért, valami egyetemesen nagy dolgot véghez vinni, megtalálni a végső megoldást. Hát igen. 

  - Ne haragudj, Berta Vatta, nem leszek öngyilkos - mondtam. "            (Azok a nők akiket megértettem)

"Vannak emberek, akiket zavarnak a nevek, bizonytalansággal és haraggal töltik el a lelküket, az a rengeteg név, nyüzsgő férgek a sírgödörben."               

"De mindig azon vitatkoztak, ki szemetel többet, a nő vagy a férfi. Egy nap beállt közéjük egy kislány, olyan volt, mint egy elsőéves filozófushallgató, kicsi volt, törékeny, a száját összeszorította, és a hasán tartotta a kezét. Vitatkoztak a többiek, ki után marad szemét, a férfi vagy a nő után. Hajba is kaptak volna, ha nem szólal meg a kislány, keze a hasán, azt mondta egyszerre, én nem értelek benneteket, hogy ezen vitatkoztok, lányok, hiszen mi nők szülünk is."      

"Különben egy nő mindig jobban örül  a pénznek, más a viszonya hozzá, mert a pénzt nem igazán érti a nő, mert a pénz szemét, de jó szaga van. A férfi a pénzben a pénzt látja, a nő a pénz mögé lát. Ha azt mondod, száz, ő színes ruhákat lát. Ha azt mondod százezer, ő tengerpartot lát, Lady Macbeth és a férje Hawaii szigetén nyaralnak, koktélok, szörf, hullámlovaglás, téma lezárva."               (Az utolsó hajó neve)

"Hagyj el egy nőt, mindig emlékezni fog rád. Szeresd örökké, észre sem vesz."           (Moszkvában is jártunk)

"Ön engem egyetlen rozsdás kis mondattal akart elhagyni."                (Copacabana)

"Ha utánam rosszabbat választ, Ernő, engem alacsonyít le"            (Amikor a nő kijelöli az utódját)

"Volt egy szobrász barátom is, mert ha szépen akarsz élni, legyen legalább egy szobrász vagy festő barátod, filmrendezővel viszont csak végső esetben barátkozz. Mások szerint viszont festővel sem szabad barátkozni."     

"Vitáztunk is, mert a teremtés vitatkozás is, düh, harag, odamondogatás, igen, egyedül Istennel nem vitatkozott senki, legalábbis az első hét napon nem, meg is lett az eredménye."             (Az ismeretlen nő emlékműve)

"Azt a zenét, amelyet a legjobban szeretünk, nem alázzuk meg azzal, hogy egymás után hússzor föltesszük."      

"Soha nem Istent érintjük, csak a ruháját. Vagy még azt sem. Nem a testét, nem is a ruháját, hanem a ruhájából kilógó cérnaszálakba kapaszkodunk"              (Az Eddie Reim-szóló)

"az irigyek a náluknál sokkal hatalmasabbakat nem irigylik, legfeljebb gyűlölik őket"


"Férfi és nő között nincsen apróság, nincsen lényegtelen kérdés. Ha egy fogkefét odébb tolsz, az többtonnás mozdulat"


"Férfi és nő között a legapróbb félreértések vezetnek a legnagyobb lelki eszkalációkhoz.
                                                                                                                (Az irigyek és  a távolság)



"A férfibarátság kényesebb dolog a szerelemnél, mert alapvetően nem vágyból vagy kíváncsiságból lesz, hanem együttérzésből. A férfibarátság a magányt győzi le, na jó, odázza, és demokratikus természetű, a szerelem viszont önzés és zsarnokság."


"Az emberek olyanok, hogy úgy is eljutnak Istenhez, ha a közvetítő, jelesül Tomas, a papjuk imbolyogva térdel a tavaszi sárban, a kocsiúton."                                 (Tomas)


A világ 10 leggyakrabban használt női mondata A Hamu és Por Restaurant étlapjának tájékoztatója szerint:
"1. Még!
  2. És én?!
  3. Mit vegyek fel?
  4. Ez nem igaz.
  5. Miért nem magadtól?
  6. Nekem pedig olyan kevés elég lenne.
  7. Mondd még egyszer!
  8. Hiszen megígérted!
  9. Miért?
  10. Nem!"



"Mindig elcsodálkozom, mennyire számon tartanak  mindent. Nem értenek a számokhoz, de megjegyeznek mindent. Hihetetlen képesség. Holott a számok ellenségeik. Vagyis mindig többet mondanak, több számot, vagy kevesebbet, mert ha két pofon volt, akkor négy volt, ha viszont két csokor virág, akkor csak egy, az is véletlenül."          (Ki az a Veronika Brandt?)