Esterházy Péter: Harmonia caelestis

Esterházy Péter: Harmonia caelestis      - 718 oldal

értékelés, szerintem:  ★★★★★

Mintha varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) 

Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) 

Megérkeztünk – hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) 

Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). 

Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. 

Most lett vége a huszadik századnak.

"Sokat szenvedett a töröktől Kanizsa népe, nagyon áhítozta a felszabadulást, de valahogy úgy szerette volna, hogy a török után ne jöjjön be a német (aztán hogy a német után ne jöjjön be az orosz, arra nem is mertek gondolni; arra meg, hogy az orosz után nem jön be senki, mégis majdnem olyan, mintha itt volna valaki, no arra végképp nem), hanem maga legyen az úr a saját városában."

"A történelem csöbrök és vödrök váltakozó sora, ez a természete"

"A történelmet a győztesek írják. A legendákat a nép őrzi. Az írástudók fantáziálnak. Bizonyos csak a halál."

"Az élet kellemei, a bőség, a dőzs, a nyugalom, a határtalan boldogság - mindez annyi örömet hagy apámban, hogy bármikor elneveti magát egy törpén, majmon, félkegyelműn, egy bolondos csínyen; azok akik kevésbé boldogok, csak a megfelelő helyen nevetnek, ott, ahol kell."

"soha nem volt képes szabadulni attól a gyanútól, hogy a teremtés célja nem etikai természetű, nem lehet az, ezt a gondolatot soha nem bírta magából végérvényesen kiűzni, vagyis nem úgy járt el, mint az Úristen az első emberpár esetében, meglehet, nem azonos pozícióból kellett az ügyeiket intézniök."

"Ebben az országban tengernyi pénzt költöttek el konszolidációra, csak egyet nem konszolidáltak, a népet, amíg ez meg nem történik, itt nem lesz társadalmi béke"

"Mi a különbség édesapám és az Isten közt? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs"

" ő hivatalosan nem bírt elhelyezkedni, pedig nem csinált semmit 56-ban, igaz, gondolni gondolt, ami egy forradalomban túl kevés, forradalom után pedig túl sok."

"mert egy-egy nap lehet jó, telhet szikrázó tehetséggel, sokat nem számít, a végén derül ki, hogy mi számít, mi nem, befejezvén visszafele lesz értelme a napoknak, s nem ott, akkor, benne, remélve: nem: ott, akkor csupán a csinálás van, a machina, az elvégzendők, s ami akkor látható: a szorgalom."

"Édesapám szerint mindennek ellenére, minden XX. századi botrány ellenére a jóság és a szeretet irányíthatná a világot, ez ellen semmi nem szól, még az ember természete sem"

"... semmi örömet nem talált abban, hogy igaza van. Más az igazának lenni és más az igazság."

"Édesapám szerint az entrópia növekedése az emberiség bűnösségével hozható kapcsolatba; az Abendland hanyatlása vagy a rendszeres börzekrachok szükségszerű következményei a termodinamika második törvényének. És ha egy boldog család boldogtalanná lesz, nő az entrópiája. Lásd a Karenina Anna kezdőmondatát!"

"Édesapám már régóta vágyott Ausztráliába. Szeretne meggyőződni, mondta, hogy tényleg nem esik le ott a földgolyóról. Annyi mindent beszélnek a népek, nemde."

"Édesapám mar igen hiányzott édesanyámnak, aki édesapám éppen országos ügyekben (Lola) volt távol. Addig mar guggolva is kibírom, írta anyám apámnak. Édesapám ezt maga elé képzelte. Már kifelé áll a szekerem rúdja, írta apám anyámnak. Édesanyám ezt maga elé képzelte. Csak úgy röpült a szárnyas idő."

"Mi egy Isten az Ember nélkül? Az abszolút unalom abszolút formája. Mi egy Ember az Isten nélkül? Az ártalmatlanság alakjában megmutatkozó tiszta őrület."

"Uram, mindig mellettem voltál, ezt tudván tudtam, hátranéztem, s láttam a lábunk nyomát, mind a négyet. És most vagy előbb, amikor a legnagyobb bajban voltam vagy vagyok, nem is tudom, akkor miért nem vagy mellettem? Hátranéztem, s csak két lábnyomot láttam.

Így volt fiam. Ölben vittelek, azért."

"Édesapám a XVIII. században a vallást, a XIX. században az Istent, a XX. században az embert ölte meg."

"Egy végrendeletben nincsen kérdőjel, ez a legkáprázatosabb az egészben! Nincsen kérdőjel! Nincsen kérdőjel! Érted? Érted? Érted? Ne sírj, édesapám."

" nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ismeri az igazságot"

"Olyan ez, Uram, mintha én azt mondanám, könnyű úgy Istennek lenni, ha az ember, bocsánat, mindenható. Tetszene próbálni nyugdíjasként vagy gimnáziumi tanárnőként, már elnézést..."

"A jósággal nem kell, mondta apám, a rosszasággal kell spórolni"

"Édesapám odanyilatkozott, hogy neki a mamám akkor se kéne, ha a mamám volna az egyetlen nő a földtekén. De ezt nem gondolta édesapám precízen végig, az egyetlen az mégiscsak a minden, és ő minden nőt akart (édesapám)."

"A nőknek nehezebb megöregedni, mint a férfiaknak, mert öreg férfinak még lehet gyereke, öreg asszonynak meg nem. Hatalommal sok minden balanszírozható, de ez nem."

"Az egyetlen dolog, amivel nem vagyok képes kiegyezni, szólt hosszú hallgatás után, az nem a halál, hanem az a tény, hogy egész életünkben hagyjuk magunkat a lét látszólagos sivárságától terrorizálni: mintha csupán azért születnénk, hogy földobjuk a talpunk, és közben azokat a csodás pillanatokat, amelyeket mégis átélünk, legyenek azok bár erkölcstelenek, veszedelmesek és múlékonyak, mint a pestis, alig élvezzük."

"Nem az az alkoholista, aki sokat iszik, hanem aki nem tudja abbahagyni."

"Anyád léte nem bebizonyítható, de erkölcsi kötelességem hinni benne."

"Főnév és ige, ez nem az Úristen teremtménye, ez nem magától érthetődő; a természet ezt nem igazolja vissza, ez a nyelv önkénye. Mert ha a futni azért ige, mert akció és rövid ideig tart, akkor miért nem ige az ököl (vagy a munkásosztály)?"

"Abban a pillanatban, midőn Tóth Menyus belépett a Roisin-szalonba, és jelentette a kommunisták érkeztét, rúgott édesapám egy hatalmasat a nagymama hasába. Semmi pánik: belülről."

"Anya hasának ded általi rugdosása belülről: legitim giccs: hason - sőt: pocakon! - elmozdulnak a kártyák, kifinomultabb változatban: leesik a győztes lap, az apakéz meghatottan együtt dobban, nincs az az olcsó anekdota, amely ne lenne használható. Kívülről: a negyedik parancsolat (a tízből a negyedik) értelmében helytelenítendő."

"A barátság alapja az érdeklődés."

"Létezni annyi, mint múltat fabrikálni magunknak."

"Az utolsó pillanat utolsósága az utolsó utániból látszik, szükségszerűen későn."

"Az emberi hála nem az a kőszikla amelyre építeni lehetne."

"Az ember néha hajlik arra a szégyenletes föltevésre, hogy manók garázdálkodnak a környezetünkben."

"A világban, bármely rettentő pillanatában, mindig van humor, csak nem mindig találtatik ember hozzá, de van, ott van."

"Hősi halál? Nincs.
 Kegyelet? Nincs.
 A fiam? Nincs."

" A két fiatalember -"tapasztalatlan lényét" át- meg átjárják az új, kurrens tanok, s pompás színekkel festegették a kontesz előtt a szép jövőt, hogy majd milyen gondtalanul és fényesen fog élni a kisasszony édesapja - elfeledkezvén arról, hogy már eddig is mondhatni gondtalanul és fényesen élt a kisasszony édesapja -, kap majd életjáradékot is, az állam gondoskodik róla és még vagyonát is kezelendi."

"A franciák történelme, mint egy színjáték, melyet többen néznek, mint játszanak. Ezért látszik léhának: messziről. A magyarok azt hiszik, a színpad üres, és régi, dicső előadásokról diskurálnak az előcsarnokban. Ezért látszik a magyar a legbeképzeltebb népnek: közelről. Messziről nem látszik."

 "Ki hitte, arányozta volna, hogy annak az állításnak, miszerint valami vagy valaki Isten teremtménye, olyan messzi ható következményei vannak, hogy e valakit vagy valamit például nem szabad áthajintani a kerítésen?"

"Magyarországon, ahol Magyarországon Magyarországot értem, minden hegy, ami nem gödör."

"Még az Isten sem tehet képtelenséget. Hiába mindenható, például nem oszthat nullával."

"Ekkor fogtam föl, mit jelent nagypapa halála. Azt jelenti, hogy mostantól nem áll senki sem a halál és apám közt."

"Egy ideig az apám fia voltam - így apám-, mostanra meg egyre inkább a fiam apja vagyok."

"A történelem slendriánul vezeti a bevétel-kiadás rovatokat. Tartok tőle, mások a rubrikái, mint a mienk, embereké."

"Egyáltalán semmit nem értett itt, a nyelvet nem értette, az emberek mozdulatait, nem értette az egész országot. Bécset még értette, Wiener Neustadtot is, bár sok érteni való azon nem volt, de onnantól aztán - az anekdoták Lajtájától - már semmit nem értett, nem értette a sarat, a dűlőutakat, a szegénységet, a sátoros cigányokat, a magyarok folytonos büszkeségét, ugrásra kész sértődékenységüket."

"Eszméket kizárólag gerinccel együtt lehet törni."

"megvolt mindenünk, ami nyilván azt jelentette, hogy ami megvolt, azt véltük mindennek"

"Általában beszéd helyett hallgattam, amire apám hallgatással válaszolt, amit én indulatos csönddel vettem tudomásul."

"A magyar paraszt évszázados földéhségét nem bírta értelmezni, minthogy neki sosem volt földéhsége; földje volt."

"Diktatúrában normálisnak lenni életveszélyes. Őrültség."

"van aki disznót őriz, van aki disznót tart és van aki egy disznó"

"Hajbókol és kifoszt - tűnődött apám, s vigyorogva számolgatta a kuponokat, mintha súlyos milliókat -, viszolyogtató hagyománya ez az országnak,  gazsulál a külföldinek és kifosztja."

"A gazdagság, akár a szegénység, tanultuk meg gyorsan, korlátokat jelent"

"Ha valami majdnem készen van, az nincsen készen."