Esterházy Péter: Javított kiadás- Melléklet a Harmonia Caelestishez

Esterházy Péter: Javított kiadás- Melléklet a Harmonia Caelestishez - 282 oldal

értékelés, szerintem: ★★★★★

Soha könyvet nem övezett még akkora titoktartás, mint Esterházy Péter Javított kiadás címmel írt naplóját, ami 2000. január 30. és 2002 áprilisa között született. Eddigi életművének megkoronázása a Harmonia caelestis című regénye volt, amelyben emléket állított édesapjának, Esterházy Mátyásnak. Mint az új könyvből kiderül, Esterházy néhány nappal a Harmonia caelestis kéziratának befejezése után megtudta, hogy édesapja III/III-as ügynök volt, utána kezdte írni a Javított kiadást. Tartalom: A könyv különleges napló. Esterházy közreadja az ügynöki jelentések általa kimásolt részleteit és ezekhez fűzött jegyzeteit. A „melléklet a Harmonia caelestishez” irodalmi mű, melynek tárgya – többek között – egy apa és egy fiú viszonya, a kommunista rendszer természete, a történelmünk, az árulás, az emberi magányosság és szenvedés, az istenkeresés, a múlttal való szembenézés. Beszámoló egy ember személyes és írói sorsának megrendítő fordulatáról. "Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségről beszélek a "dologról", amiről senki nem tehet, és ő a szenvedő alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erős, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam). Próbálok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom."

"Ott, ahol az emberek megbíznak egymásban, csak ott lehetséges árulás. Csak az tud minket elárulni (vagy mi őt), aki közel van."

"A definíció: A férj (feleség) az az ember, aki a feleségének (férjének) a legtöbb fájdalmat okozza."

"Apaszerű alak; értelmet ad ennek a kifejezésnek. Én sose leszek apaszerű. Olykor, ha elönt a legravaszabb szülői hübrisz, a felelősségérzet, tudok így viselkedni, gyermekeim mérsékelt örömére."

"Azt veszem tőled zokon, apám, hogy azok az értékek, melyeket jól láthatóan képviseltél, nincsenek, nem léteztek (vagy ugyan léteztek, mert hát nem a Harmonia teremtette őket, ám csak a legaljasabb gerinctelenséggel támogatva). Azt veszem tőled zokon, hogy elszegényítetted a világot."

"És akkor hirtelen annak a fenyegetésnek a megérzése, hogy már soha többé egy sort se tudok leírni. Ezt még igen, evvel amúgy is kerek a történet, és kész. Kosztolányi is 51 volt, amikor abbahagyta. Igaz, neki könnyű volt, mert meghalt."

"1957 tavaszán egy szűk, homályos szobában sok hallgatag, nehéz férfi közt: meg lehet ijedni. Halálra rémülni. Mindent megígérni, aláírni. De nem úgy van az, hogy azután, később, valamit ki kell találni?"

"Legyünk irgalmasak, ez igaz. De az nem irgalom, hogy a bűnöst bűntelennek  mondjuk. Annak hazugság a neve."

"A megbocsátás is teher, nemcsak a bűn. Legvégül nem nagyvonalúság van a megbocsátás mögött, inkább tehetetlenség."

"Az öncsalás lényege azt hiszem az, hogy a rémségeket mindig mások követték el, a németek, az oroszok, a nyilasok, a kommunisták."

"Magyar keresztény férfiideál: családja támasza, asszonyához sírig hű, és mindenkit megkúr, ki mozog."

"Szolgálni nagy dolog, szolgalelkűnek lenni embertelen!"

"<Megtörtént szeptember tizenegyedike.> Azt mondja most mindenki, megváltozott ettől a világ. Nem változott meg, csak most már nem lehet úgy tenni, mintha nem látnánk a világ arcát."

"Hát nem épp azok tudnának mégiscsak valamelyest könnyebben szembenézni a saját gyöngeségükkel, akik mondjuk hisznek az örök életben, vagyis nem minden tétjük itt van a földön?"

"és akkor arra a kérdésemre, hogy mi volna a különbség a nappali és az éjszakai taxizás közt, ő azt válaszolta, hogy nappal az A ponttól B pontig jut el az ember, éjszaka meg az A pontból a G pontig"

"Ott ez a túlélés feltétele, beszélni. Beszélni és hallgatni. A hallgatás egyedül, önmagában nem segít, az csak elhallgatás."

"az ember mindent kibír, mert amit már nem bírna, azt nem veszi észre, nem látja."