Darvasi László: Vándorló sírok

Darvasi László: Vándorló sírok        - 323 oldal

értékelés, szerintem:  ★★★★★

"Akár az ókori Kínában, akár a keresztes háborúk idején vagy éppen saját korunk groteszk díszletei között játszódnak Darvasi László történetei, van, ami mindegyik világban közös: a halottak bármikor föltámadhatnak. Néha csak az emlékek kísértenek, de a sírok szünet nélkül vándorolnak korokon és földrészeken át. A novelláskötet titkos főszereplője, Jézus, voltaképpen meg sem jelenik a könyvben, de föltűnik Júdás, Jézus névtelen sírásója és Malkus, a tudatlan katona, akinek levágják a fülét a Getsemáne-kertben. Saját életében Jézus-manöken mindenki: a reménytelen vágyakozások, a testi szerelmek, az elkerülhetetlen árulások világában nincs, akit ne hagyna el valaki, és aki ne várna valami bizonytalan megváltásra. Darvasi László új kötetében visszatér ahhoz a műfajhoz, amelyiknek az egyik legeredetibb és legkövetkezetesebb képviselője a magyar irodalomban: a Darvasi-novella nem rövid történet, hanem teljes világ, a hiányzó dolgok gazdag tárháza. Nem véletlen, hogy a kalandos elbeszélésekben megjelenő művészek - legyenek ókori festők vagy költők az újkor hajnalán - mindig azzal szembesülnek: az alkotásoknak igenis van hatalmuk, még ha ez a hatalom kiszámíthatatlan is. Ez az irányíthatatlan gazdagságú fantázia mozgatja a rejtélyes történeteket. "

"Mert nem az a bölcs, aki bölcsebb a többieknél, hanem az, aki olyankor magánál is bölcsebb."

                                                                                    (A szencseni agyag átka)

"Nem akart megtanulni írni. Aki ír, másképpen emlékszik, mint ahogyan az ember számára szabadna. Aki ír, kiengedi lelkét a testéből, hová pedig annak tartoznia illene a halála pillanatáig. Ha a lélek kiszabadul bármi rossz történhet vele."             

"De arra is gondolt, hogy a testvérünk mindig az életünk idegen része marad. A testvérünkről mindig azt kell gondolnunk, hogy mi is lehetnénk ő, éppen ilyen gondolatokkal, szavakkal és testtel. Amikor a testvérünket szeretjük, a vonzódásunk mélyén csodálkozás és kétségbeesés munkál. Nincs ember, gondolta aztán meglepődve, aki olyan szeretne lenni mint a testvére. A hatalmát, a gazdagságát lehet irigyelni, a lelkét soha."                                              (Júdás)

 "Tudom, hogy a szerelem mit tesz a testtel és a lélekkel, és azt is jól tudom, mit tesz a gondolataimmal. Nincsen titok. Ez a legfontosabb. Ezt megérteni, ezt elfogadni. A szerelemben annyi titok sincs, mint amennyi a frissen kisült cipóban, éppen csak értelemmel fölfogni nem lehetséges."

"Mit gondolsz Istenről? Megsegít, ha bajba kerülsz? Nem különös, hogy az ördög bármikor, bármi bajodon, nyűgödön segít? Ó, igen, az ördög segítségét fölfogja az elméd tudománya. Isten segítségét azonban nem érthetjük."                                            (Szegény Henrik)

"A világ amelyben élünk rendeltetett, nem azért olyan, mert hagyjuk a saját törvényei szerint működni. A törvényeket tisztelnünk kell, ám némelyiket - úgy, hogy eközben se az égi világ kényes természetét ne sértsük, se pedig a föld sóját ne keserítsük - irányítjuk és befolyásoljuk. A tárgyakat, dolgokat odébb kell helyezni, ha rossz helyet választanak nekik. Igen, a dolgoknak meg kell találni a helyet. Nem azt a helyet, amely a legszebb, a legmutatósabb vagy a leginkább különös. Az ember dolgai arra a helyre várnak, ahol az élet lényege leginkább tölti meg őket. A lélek nem a test által öltöztetik föl, hanem a fénnyel, amit hozzáengedünk. A Golgota nem véletlenül az a hely, ami."

                                                                                    (Peppo, a Jézus-manöken)

"Isten soha nem azt akarja, ami van, és azt sem akarja, ami lesz. Isten azt akarja ami lehetne."                                                                                               

"Vannak pillanatok amikor a boldogtalanság olyan erős, hogy hosszú évek valaha volt bántalmát, sérelmét képes felsorolni."                                        (Fernando Asahar tökéletes élete)

"ha még tud csodálkozni, fiam, az jó. Ha majd nem tud, az bizony nagyon kellemetlen lesz."

                                                                                                               

"Akkor vagy, ha hiányzol."                                       (A nagy hullakereső verseny) 

"Amit szeretünk, az nem kell. Amit nem szeretünk, azzal meg folytonosan ismerkedünk."

"Mennél betegebb az ember, annál jobb lesz. De sajnos amikor a beteg emberek szerencsés módon fölgyógyulnak, csakhamar rosszak lesznek újra, visszatérnek rossz szokásaikhoz és káros szenvedélyeikhez."                             

"Arra gondoltam, a boldogság az, ha nincs felesleges mozdulat, ha egyetlen rezdülést, egyetlen finom elhajlást sem érzel hiábavalónak."                    (A Holm-féle előadás) 

"nyilván ilyesmi lehet a boldogság, amikor mindegy, hogy élsz-e még vagy meghalsz"

                                                                                                                 (A szomszédom halála)