Keresztury Tibor: A vaddisznó rokona

Keresztury Tibor: A vaddisznó rokona   - Publicisztikai írások,  - 359 oldal

értékelés, szerintem: ★★★★★

Debreceniként kifejezetten érdekes olvasni :-)

"Hogy mi a szépirodalom, azt természetszerűleg nem tudom. Ez az. De K. szerkesztő úr, kritikus, irodalmár, akinek eddig tudtuk, nem az eldugdosott irodalmi ambícióinak adott utat - nincs itt kompenzálás semmi: a van van. Egy hang nagyon el van kapva. Szemérem és Kitárulkozás, személyesség és - mi is a másik? Van nyelv és személyiség, és van nézőpont. És kemény, kíméletlen humor - hulljon a férgese, ha mi magunk vagyunk is az! Vereség és méltóság, brutalitás és törékenység, bulldózer és nádszál: Keresztury." (Esterházy Péter) 

"Kereszturynak tehát megvan a műfaja, mert az életformája is megvan, és ami ezzel jó esetben jár, megfigyelőkészség, humor, nyelvi eszközök." (Márton László) 

"aki néz, az Én, ennek a szocio-metafizikai mai magyar "Kelet"-nek az értelmiségi énje" (Takács Ferenc) 

"olvasója minduntalan úgy kell, hogy érezze, hogy az elbeszélőnek irígylésreméltóan sok leírnivalója van, hogy egy buszutazás vagy egy lusta délelőtt az ő megfogalmazásában hihetetlenül izgalmassá válik. Azért, mert helyettünk írja meg; mert ő mi is lehelnénk. (...) elég jól meg lehet belőlük tudni, hogy merre hány centi." (Kálmán C. György) 

Keresztury Tibor komoly visszhangot, széleskörű érdeklődést keltett "országismereti tárgyú publicisztikájának pándepressziós derűjével" (Szilisi László) a kilencvenes évek közepe óta találkozhat rendszeresen az olvasó a kulturális sajtó hasábjain. Hatodik kötete a hagyományos újságírói műfajokba besorolhatatlan, eredeti hangú, a Magyar Narancsban, az Élet és Irodalomban, a Hajdú-Bihari Naplóban és a Gustoban közreadott írásainak javából válogat.

"...noha faluhelyen minden bizonnyal vannak még ilyen tiszteletre méltó, bajuszos csodabogarak, akik hagyományőrző jelleget, magyaros körítést adnak annak, hogy már délben ittasak."

"Felvetődhet, teljes joggal, hogy akkor ez az egész cirkusz mi célt szolgál, mire jó. A Miskolcon és Debrecenben végzett több évtizedes megfigyeléseim alapján nyugodtan mondhatom, hogy ezt az össznépi, kollektív nagy játszmát - kötött sorrendben - lényegileg hármas szándék élteti és motiválja: az igen rövid lefutású tojásgyűjtő ambíció, az anyagi haszonszerzés vágya, majd az ingyenes, legálisan jóváhagyott, egyenes vonalú, zökkenőmentes, s lehetőleg minél gyorsabb lerészegedés ígérete."

                       (A locsolkodás stációi) 

[Munka ünnepe]

"Mi a túrót ünnepeljek azon, hogy dolgozom? Ilyen alapon azt is megünnepelhetném, hogy létezem, ekképp pedig az élet egy permanens, szakadatlan örömünnep volna, ami mégiscsak erős túlzás, ha jobban belegondolok."

                       (A vaddisznó rokona)

"Pestiek - legyintett, (...) Azóta csudálom ugyanis annak akcentusát, ahogy az itteni emberek a "pesti" szót kimondják, már amennyiben feltétlen muszáj: kevéssé a lakóhely, mint inkább az emberi minőség jellemzéseként."  

"Ápolgatva őrzik viszont az apáról fiúra szálló helyi hagyományokat: az összlakosság este tízre egy emberként részeg, a folyópart egyetlen, hatalmas, egybefüggő óbégatás." 

                        (Például Tivadar)

"Azért ezek a németek nagyon tudnak, fene a pofájukat, fémből van a piszoár. (...) ott terem egy vidám ember a semmiből, és slagol a földre szórt vegyszerre, slagol, slagol, miként az istenek. Volt időm megnézni, sok jött, mert már nagyon kellett, ő lett így az első benyomás: rá is jöttem, mi benne a különös. Hogy nem részeg, először is. Másfelől, hogy nincs megsértődve, a sorsával láthatóan elégedett, nem gyűlöli a vendéget villámló tekintettel, mert nem érzi úgy, hogy többre hivatott, csak tévedésből ez jutott, ide tették a központban azok az érzéketlen, bunkó állatok."

                       (Egy keleti kilátásai nyugaton)

"Mindazonáltal meglepve tapasztaltam, hogy a helyi táplálkozás élő hagyományát olyan szervek, testrészek és kinövések határozzák meg, amikről egyáltalán nem gondoltam eddig, hogy - leszámítva az éhínséget, háborút és lágerkörülményeket - emberi lény számára fogyasztásra alkalmasak. Nem mintha Miskolcon nem ettek volna például nyárson sütött kutyát, macskadögöt Skriba módra, borban áztatott sáskát, sózott tücsköt, hangyás szendvicset, a házából harapófogóval kihúzott éticsigát, félig tollas lopott tyúkot gyerekkoromban az Avason, ám a tökök, herék, gyomrok, belek, tarajok és körmök arzenálja, ami az Alföldön fogadott, felülmúlt minden képzeletet."

"... s az égvilágon senkit nem zavart, hogy ilyenkor kezdtek el mocorogni, egyik lábukról a másikra állni a maradékosok, mert közelgett a perc, amikor meg lehetett kérdezni diszkréten: azt még meg tetszik enni, hogy nemleges válasz esetén ki lehessen törölni a kenyérrel a zsíros műanyag tányérokat, jóízűen elfogyasztván a visszaköpött részeket. (...) Aztán a téeszek megszűntek, az állók bezártak, s ezzel kicsúszott a törzsvendégek lába alól a talaj. Élnek még közülük, gyakran látom őket: lesütött szemmel járják a virágzó gasztronómia időközben méltán büszkévé lett városát, emelgetik a kukafedelet."

                         (Megtömni a majmot)

"...apa, súgta bizalmasan,(...) ez ember volt, mert büdös volt, mint az emberek, és tiszta hülyeségeket beszélt. Igen, mondtam feltett kézzel, mint akinek most már mindegy, és képzeld, kilenc címe van még a szegénynek, a fa alá az ajándékokat pedig majd én teszem."         (Ünnepi megvilágosodás)

"Nem vindikál tehát magának több jogot attól, hogy íróként az, aki -egyszerűen normálisan viselkedik, ami, láthatjuk magunk körül napra-nap, már önmagában is fölöttébb feltűnő cselekedet, figyelmet, esetenként döbbenetet kiváltó vállalkozás."                    (A legjelentősebb civil)

"Garbarekkel szegről-végről kollégák vagyunk, hisz magam is játszottam fúvós hangszeren, csak ő többre vitte: én a Szentpéter-kapui szociális otthon karácsonyi ünnepségén belesültem A csitári hegyek alatt című dalba, oszt' annyira megviselt, hogy odalett a zenei karrierem. Ám amikor felcsendült az Officium, nem bántam már egyáltalán azt a pillanatot: az első hangok evidensen azt mutatták, vagy így, vagy sehogy."                (Észak fok)

"Az egyik délelőtti csoporton is elegem lett abból, hogy folytonosan azt kérdezi a terapeuta tőlünk: "miért iszik?" Nézze, doktornő - válaszoltam-, a magunkfajta embereknek két örömforrás van az életében: a szesz és a szex. Ennyink maradt. A szesz is drága, de azt nem kell elvinni moziba, fodrászhoz legalább. Ezért iszunk, kezicsokólom. Foglalkozás után hosszan veregették a többiek a vállamat, milyen jól megfogalmaztam a lényeget. Még szép, gondoltam, mégiscsak író voltam valaha."

"A pszichiátria lakóiban az a közös, hogy az iváson túl általában semmijük sem maradt odakint. Nem várja őket senki, nincs hova menniük. Szeretnének kikerülni, csak nem tudják, hova menjenek; a kapun kilépve merre forduljanak. Itt bent nem kell szerepelniük, mindenki önmaga lehet. Ha kint vagyok, legtöbb tettem pótcselekvés, amiben átmeneti örömöt sem lelek."

                                                    (Ebből nem lehet kijönni) 

"a győzelemnek vereség az ára, kudarc a feltétele"               (A vereség lélektana)

"Azt a korszakomat éltem, amikor azt hiszi az ember, az élet egy permanens fáklyásmenet, melynek során eljutunk valahonnan valahová; kitűzzük a célokat, oszt' dzsavesz: az adott irányba folytonosan előre haladunk."                    (A siker apátiája)

"Meglett ember azért iszik, mert innia kell - az okok között többnyire félelem és a heveny undor, ritkábban az unalom játszik döntő szerepet, a végeredmény minőségét pedig az dönti el, ahogy józanon a késztetéssel, részegen pedig önnön részegségével - mint helyzettel és kihívással - bánni tud.

"Húszéves részegségek megható, szép példáit ismerem: a nagyapám például, hogy ne menjek messzire, a háborús események hatására 1944-ben kijózanodott egyszer egy rövidebb időre, de nem vált be ez az állapot, mert az ekkor írt cikkein tisztán kimutatható, ahogy feltámad a harag benne, az enyhén soviniszta önzés, az agresszió. Nagy ember volt, ép önkontrollal, úgyhogy mindezt látva sürgősen újra berúgott."              (A részegség sportértéke)

"A televízióban igényes kultúrát kereső nézői erőfeszítés jó ideje nem értelmezhető - a csatornák könnyű szívvel, egy emberként mondtak le róla, úgy tetszik, véglegesen, hogy a vizuális kutyaláncon tartott, szellemileg öntudatlan, mellesleg mélyen lenézett kedves nézőn túl egy grádiccsal műveltebb rétegeket is megszólítsanak."           (Miért ír az ember tévékritikát)

"Csak a lányos apák tudják, milyen nehéz ügy ez: hősnek lenni a szemében, amíg igényli, aztán összemenni, felszívódni, mint a kámfor, mikor már nem; mellette lenni amikor kell, de úgy, hogy észre ne vegye, később kilépni az életéből, majd visszanyerni a lovag felől barátilag, meg minden ilyenek. Oszt' még akkor sincs garancia."                  (Igazi hős) 

" Rajta már nem segít, hogy mindezt tudom. Hogy jelentős késéssel megadatott megsejtenem, mi miért történt, mit miért adott. Férgek közt fekszik lent, a vak sötétben, én meg élek itt a fényben, mégis ő az akire bármikor számíthatok. Belőle létezem, a szétporladt testét szipolyozom. S próbálok úgy élni, hogy én is az legyek majd: egy kiaknázható értékes halott."          

                                                                                                                   (A halott üzenete)


"Ki is merhet meszet venni, megesküdni arra, hogy őt nem fogja megcsapni a téboly, az őrület szele, vagy nem éri bármi más - infarktus, agyvérzés, baleset-; hogy nem csúszik meg bármi okból kifolyólag egyik napról a másikra generálisan, s a családi idillből, biztos munkahelyről egyszer csak az utcán találja magát, emelgetvén a kukafedelet? Melyikünk volna bátor mindenét feltenni rá, hogy nála sohasem rendülnek majd meg az alapok?"


"A boldogság az, fogalmaztam meg a tézist, ha nem fáj semmi, és sikerül az összeomlás pillanatát egészen addig kitolni, elhalasztanik, amíg eljön - természetes úton - a legvégső, az utolsó pillanat, s a történet végére kiteszi a pontot az exitus."                                  (Egy hajszálon múlik) 


"ez a zárt osztály a kinti világ tökéletes mása, csak itt jóval őszintébbek, s átláthatóbbak a viszonyok. -itt ugyanis senki nem bírja azt eladni, hogy a másiknál okosabb, mert a betegtársak egyszerűen elküldik a búsba, vagy ami még rosszabb: kinevetik. Senkinek sincs módja arra, hogy pökhendi, öntudatos, nagyképű állat legyen, mert felturbózott önbizalmát egyetlen legyintéssel leintik a többiek. Ott kint megvéd a pénz, a pozíció, a hatalom - ha rákérdeznek, mire vered magad oly nagyon, készen áll a válasz: én ügyvezető, én manager, én frakcióvezető, én tanácsadó, én bizottsági tag vagyok. Idebent ez abszolút, de senkit nem érdekel. Nem számít, hogy ki vagy, nem előny, hogy jó időben voltál jó helyen, hogy úgy döntöttek a haverok,  - akik nálad korábban értek a fazékhoz -, hogy neked is osztanak lapot. Egyáltalán nem számít a civil életed, hogy fent vagy-e az uborkafán éppen, vagy pont a porban bogarászol alatta. részegen. A gyógyszerosztáskor te is csak egy tétel vagy, mint a többiek."                                       (A pszichiátrián) 

"Ha valamire jók ezek a sorscsapások, elemi emberi drámák, léttragédiák, akkor pusztán arra, hogy mélységesen elszégyellje magát a tévé előtt a karosszékben az úgynevezett napi gondok, bajok hálójában vergődő emberek azon halmaza, amelyiknek sosem kellett efféle helyzetet megtapasztalnia. Hogy belássa, hogy nagy hirtelen rádöbbenjen: ehhez képest mik is az ő családi, munkahelyi, pszichés vagy bármilyen természetű gondjai. Hogy hol kezdődik az, amit valódi bajnak nevezhetünk. Mi az ehhez képest, ami a hétköznapokban - sokszor alig elviselhetően- őt körülveszi: a magas gázszámla, az emelkedő benzinárak, a bunkó főnöke, az ellopott kocsija, a neveletlen gyereke, a depressziója, az akadozó nemi élete, az alkoholista apja, a fájó dereka, hogy tízezer forint az aktuális összvagyona - bármi, ami olyannyira meg tudja keseríteni a mindennapjait. Hogy az ő oly hatalmasnak látszó gondjaival szemben fákon, dombtetőkön gubbasztani, s a mindent elsöprő, tengernyi áradatot nézni, majd az alkalmi szálláson a jövőn meditálni: az mit jelent. Az milyen lehet."                                   (Fákon, dombtetőn)



"Leginkább egy kórház kéne, nyilván, hogy leszedálják egy időre, míg a megújulást, újrakezdést hirdető körülmények tempójához némi haladékot kapva, erőt gyűjtve alkalmazkodik, feltéve, ha klinikán is nem ez az irtózatos pörgés lett időközben az uralkodó, s nem amputálnak, reszekálnak, műtenek meg, élesztenek újra annyi idő alatt újabban öt megriadt, ártatlan pácienst, míg régen egynek hoztak egy kacsát."                (Tavaszi ellenállás)


"A tapasztalat azt mutatja, a reggeli készülődés, a séró belövése, a hitvesi búcsúcsók, s az útra kelés ténye mögött éppenséggel egészen más napi terv, cél és ambíció munkál: a legális, vagy legalábbis elnézően jóváhagyott, totális és lehetőleg mielőbbi leittasodás ígérete."
                                                                           (Zöld erdőben jártam) 


"Annak, aki csaknem kizárólag okosnak mondható emberek körében tölti az életét, merthogy kollégái, barátai kilencvenöt százalékban értelmiségiek, feltétlenül előnyére válik, ha időnként kilép ebből a közegből, s másokkal is találkozva az úgynevezett valósággal szembesül."
                                                                           (Az egyszerű emberek)


"nem tűntek el, csupán kifinomultabbak, szervezettek lettek a kőkorszaki, félállati módszerek: kőbaltával agyonverni a fél falut, anélkül, hogy a lakosságot az okokról legalább már agyonverés közben értesítenék, vagy utasszállítóval lerombolni egy városrészt mindennemű követelés, fenyegetés nélkül - a belső késztetések, a technika, s a végeredmény szempontjából ugyanaz."
                                                                          (Szép, új világ)

"Nem is értik a gyerekei, miért akar most nagy hirtelen egyfolytában velük lenni - játszani, tanulni, focizni, úszni menni, mindegy, csak közösen -, mikor általában vacsoráig csak le-leszól a tetőtérből: tanuljatok, játsszatok. Azt hiszik, hogy a velük kapcsolatos lelkiismeret-furdalását kompenzálja ilyen látványosan - nem tudják, hogy ők segítenek: nem velük tesznek jót most éppen, hanem ők dobnak a tajtékos habokba biztos kézzel mentőövet."                  (Aztán persze)


"A tapasztalat azt mutatja, az újév hajnalán csak a laikus fogadkozik - az, akiben nem ért meg még az elhatározás, s mert bizonytalan önmagában, kell neki a dátum, hogy valami kapaszkodója legyen. Pedig az igazán nagy döntésekhez nem valami kerek dátum, kitüntetett nap, nevezetes időpont szükségeltetik, hanem, sajnos, igazi, mély kétségbeesés; páni félelem, jeges rémület. Valami villámcsapásszerű megvilágosodás: annak azonnali belátása -  teszem azt egy szürke, szeptemberi hétköznapon -, hogy ha továbbra is így csinálom, közelesen meg fogok dögleni."                                                                                                            (Zárszámadás)

"Egyik se jó, nem lehet kétséges: az álmokba, s a kiúttalan vekengésbe, a nagyot akarásba és az önként vállalt veszteslétbe előbb utóbb egyaránt belehülyülünk."                     (Újévi alapozás)


"Ez az ország civilek helyett álcázott pártkatonákkal van tele. A legnagyobb sértéssé vált a másiknak tulajdonított párthovatartozás, ideológiai szimpátia - bármi hevesebb vitában azonnal ez tolul a legsúlyosabb érvként az idegesen kelepelő szájra, ezt vágják egymás képébe a vitapartnerek. A csaló. a gengeszter, a korrupt, az erkölcstelen szinonimája lett, hogy emeszpés, meg fideszes"                                                                                                   (Minősített civilek)