Ludmila Ulickaja: A lélek testéről

Ludmila Ulickaja: A lélek testéről     - 152 oldal

 szerintem: ★★★★★  

Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat a haláluk előtt, és gyanakodva fogadják, ha kapnak még egy esélyt az élettől. Egy feleség, aki kizárólag almát hajlandó enni, miután elhagyják, egy anya, aki külföldi férjre vadászik a lányának a parkban, egy műszaki rajzoló, akire az utolsó pillanatban talál rá az új szerelem, egy bibliográfus, akinek az emlékezetéből lassan kihullanak a szavak. Ulickaja végtelen empátiával és páratlan emberismerettel rajzolja meg portréikat, történetei egyszerre vigasztalóak és felkavaróak. A figyelmes olvasó pedig még Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve díjas filmjére is találhat utalásokat az elbeszélésekben.

"-Tudod, nem vagyok meggyőződve róla, hogy létezik-e még egyáltalán értelmiség. De ha volt, akkor gondolom, úgy lehet a legpontosabban meghatározni, hogy olyan képzett emberekből álló réteg, akiknek a tevékenységét a közjó vezérli, nem pedig a kapzsiság..."

"Amikor az életen már nem volt mit tökéletesíteni, beköszöntött az öregség."

"És Alisza többet bízott erre a férfira, mint amennyit a nők ifjúkorukban szoktak - nem az életet, hanem a halált."

"Nem, a táj sosem foglalja magába az embert, nem arra gondolta el a természet a képet, hogy az ember ott toporogjon, ott hagyja a nyomait, a jelenléte, a tisztátalan lélegzése szemetét..."

"Első felesége, egy nőgyógyász, nem sokkal a válásuk előtt mondott neki egy mondatot, amelyet mind a mai napig nem felejtett el: csak egy patologikus személyiség képes patológusnak menni... Női butaság: Kogan elgondolása szerint a patológus a tiszta testiség papja, a lélektől elhagyott templom utolsó takarítója. Viszont Nyinocska, a második felesége könytáros volt, és magát az autopszia szót sem ismerte. Ami szintén nagyszerű volt."

"De hát köztudott, hogy a könyvtárakban, már a babiloniban vagy az alexandriaiban is, mindig egy különleges emberfajta dolgozott - akik számára a könyv maga az Úristen."