Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz    - 319 oldal

szerintem: ★★★☆☆

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

"az élet nagy dolgai ilyen nevetséges, apró pillantásokkal dőlnek el, egy ilyen pillantás, és két ember egymás mellé kerül, vagy egy félrenézés, és két idegen tovább bukdácsol a saját, magányos útján"

"Mártonnak és Jusztikának a háború végére gyűlt össze a pénze, házat szerettek volna venni, de egy hetet késtek vele. Minden idők legrémisztőbb inflációjában hét nap alatt a pengő teljesen elveszítette értékét. A házra összespórolt pénzből kenyérvágó kést és bilit vásároltak. Megkérdeztem apámtól, miért pont kést és bilit. Azt mondta, ezekre volt szükség."

"büntetés járt volna neki, mondja, így nem tanul belőle. Jusztika megsimogatja a lánya fejét, ahhoz túl nagy volt a baj."

"És bármilyen ifjú legény, annyit már tud magáról, hogy ez jobban fáj neki, mint a csúfolódó szó, hogy a faluban bolondnak gondolják. Ha ő képesnek érzi magát valamire, és mégsem tudja megcsinálni, abba tönkremegy."

"Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol."

"Benedek semmit sem csomagolt ki, egész életében úton maradt, és nem a ház volt az otthona, hanem Sadi."

"szerelmük éppúgy szelídül, ahogy a férfi és asszony között szokás: a gyökere erősödik közben."

"Néhány átdorbézolt hét után a részegség még alkalmi, kipihenhető a fáradtság, emberi a mérték, az egész ismerős csapáson szalad, az efféle megbicsaklás férfias dolog. Az alkoholista lélektelen fáradtsága más."

"Egy nőt, aki elszökik, már nem lehet kidobni."

"Márton szorgossága, beosztása, alázata, minden öröme és tartása, a kuporgatás, a kispolgári virtus olvadni kezd, és elnyeli a presszó emésztője. Vele együtt ömlik le minden érték: tartás, egészség, szeretet, felelősség."

"a tánc nagyon is veszélyes hadművelet, az már a lépcsőház, onnan már nincs messze az ölelés"