Náray Tamás: Az utolsó reggel Párizsban - 790 oldal
Szerintem: ★★★★☆
Milyen hosszú az út a szocialista Magyarország szürkeségéből Párizsba, a fény és a divat városába? És vajon lehetséges-e, érdemes-e visszafelé is megtenni ezt az utat? Hogyan lesz egy furcsa, akaratos kisfiúból egy nemzetközileg jegyzett divatmárka tervezője, és hogyan tudja megtartani és megvalósítani sajátos személyiségét egy olyan rendszerben, ahol a konformizmus és az igazodás fontosabb és jövedelmezőbb, mint az egyéniség és a kreativitás? Az itthon és külföldön egyaránt híres és elismert divattervező, Náray Tamás önéletrajzi ihletésű regényének első részében ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat főhőse, Dárnay Dávid történetén keresztül. Megismerjük a főhős nem mindennapi családtagjainak sorsát és személyiségét, Dávid gyermekkorát, első szerelmeit és első tapogatózásait is a művészet irányába, melyhez aztán csak jóval később, váratlan fordulatok és szerencsés véletlenek után sikerül visszatérnie, míg végül rátalál igazi hivatására és küldetésére. De Párizs csupán a kezdet, ahol egy még nagyobb, még izgalmasabb történet veszi kezdetét… Náray könyve egyszerre lenyűgöző karriertörténet, fejlődési regény és egy különleges család különleges gyermekének portréja, aki a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is mindig mert és tudott önmaga lenni.
"a szépnek, a különlegesnek és az egyedinek számtalan változata lehet"
"Rájöttem, hogy az én nézőpontom csak egy a nézőpontok népes birodalmában. De mindezektől függetlenül ragaszkodtam a sajátomhoz. Ez a magatartás először természetesen értetlenséget, később ellenszenvet váltott ki a környezetemből."
"számára a nappalok és az éjszakák között csak annyi volt a különbség, hogy időnként fel kellett kapcsolnia a villanyt"
"Szeresd a nőket, és hálából neked adják majd a hatalmukat."
"a pofátlan emberrel szembeni úri modor az a luxus, amit soha, semmilyen körülmények között nem fog megengedni magának."
"Ekkor kapták a hírt, hogy Andrásék csapatteste orosz hadifogságba került, és állítólag ő is életben van. És milyen viszonylagos az élet, hogy az adott körülmények között erre már azt kellett mondani, hogy hála istennek."
"Számtalan jópofa történet keringett a cselédlányok urizálásáról, vagy a kispolgárok úrhatnám viselkedéséről. De ebben azért mégis megmutatkozott valamiféle fejlődés, mert azok az emberek többek, gazdagabbak, műveltebbek, esetleg szebbek vagy okosabbak akartak lenni. Nem csak egyszerűen annak akartak látszani."
"Mert manapság már egyenlőség van... És ennek a jegyében nyíltan kritizálják, véleményezik, szólják meg és ítelik el a másik embert, ha az illető szerint az a másik nem felel meg az ő normáinak. "
"Felzárkóztató programok ide vagy oda, ha a gyermekkorban felszedhető alapműveltség megszerzése valami miatt elmaradt, akkor bizony nincs más hátra, mint sajnálattal tudomásul venni, hogz az élet színpada egy olyan színház , ahol nem hirdetnek esőnapot."
"A világ mindig ugyanaz marad - gondolta Lea.- A változások néha túl gyorsan jönnek, és a legtöbbször csak a felszínt érintik. A nagy viharok képesek csak felkorbácsolni a folyókat, de azok után idő kell, míg újra letisztul a víz és a hordalék ismét a helyére, a mélybe süllyed."
"... azon nyomban igazat adott a nagyapjának, aki szerint mindig az tartja magát a legtöbbre, aki a legkevesebbet ér."
"Mert a nehéz helyzetek mindig bizonyító erejűek!
- Ezt hogy érted?
- Hát úgy, hogy a tehetségesek tudnak velük mit kezdeni, a tehetségtelenek pedig, mint ő, tudnak majd mire hivatkozni."
"Az írástudatlan ember még csak hagyján, de a félművelt ember mindennél rosszabb. Rosszabb, mint tavasszal a belvíz. Mert ha ki is süt végre a nap, remény sincs rá, hogy elpárologjon"
"... kifejezetten jót tesz nekünk, ha párszor vereséget szenvedünk, mert megtapasztaljuk, hogy a testi vagy lelki fájdalmat elküldeni nem lehet. Ha kikapunk, az már csak azért is jó, mert legalább azt is meg fogjuk tudni, mennyivel jobb érzés győzni. És tenni fogunk érte minden áldott napon. Az életben ugyanis sajnos elkerülhetetlen, hogy néha veszíts. De a lényeg, hogy a végén több legyen a megnyert játszmád, és ne készíts gyűjteményt az elvesztettekből."
"a volna valójában annyit jelent, hogy nincsen"
"Milyen különös, hogy az ember néha elhagyja az álmait, aztán azok mégis bekopogtatnak a valóság ajtaján."
"A kedvezőtlen helyzetekből való kilábalás egyetlen módja, ha minél hamarabb átvágunk rajta."
"Rendes ember nem akarja rátukmálni magát a világra, és nem erőlteti másokra az eltorzult gondolatait. Rendes ember tudomásul veszi, hogy a világ sokszínű, és tudja, hogy az ő igazsága csak egy az igazságok népes táborában."
"Az álmok és a valóra válásuk közötti hosszú útnak fáradtságos munka a neve."
"Ne feledd, a sikeres ember attól válik azzá, hogy kihasználja azt az időt, amit mások elpazarolnak."
"Ha feladod a céljaidat, és lemondasz a vágyaidról, csak azért, mert pillanatnyilag kilátástalannak látod a helyzetet, tudnod kell, hogy ezzel elárulod az életed. És ezek után nem csodálkozhatsz azon, hogy a saját sorsod bánik majd veled úgy, mint az ellenségével."
"Ha akarsz valamit, kibírod ami vele jár."
"aki feladja a szabadságát a biztonságért, az előbb vagy utóbb biztosan elveszíti mindkettőt"
"egy türelmes ember haragjától kell óvakodni igazán"
"A siker ugyanis semmiféle magyarázatra nem szorul."
