Ljudmila Ulickaja : Jákob lajtorjája

Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája       - 720 oldal

szerintem: ★★★★★  

A Jákob lajtorjája szerelmek regénye, hol jellegtelen, hol történelmi jelentőségű hétköznapok krónikája, szeszélyesen indázó családtörténet, sok-sok emlékezetes figurával, finom ívben kirajzolódó szerkezetű elbeszéléssel. A regény centrumában két ember egymás mellé állított sorsa áll. Az egyik Jakov Oszeckijé, a könyvek emberéé, a 19. század végén született értelmiségié, a másik pedig az unokájáé, az 1943-ban született Noráé, aki Ibsen hősnőjéről kapta a nevét, színházi tervezőművész, öntörvényű és tettre kész személyiség. „Találkozásukra” a 21. század elején kerül sor, amikor Nora végigolvassa a nagyszülei, Jakov nagypapa és Marija nagymama ifjúkori és felnőttkori levelezését, majd a KGB archívumában a nagypapa aktája is a kezébe kerül…

"a halál olyan félelmetes dolog, hogy legjobb nem is gondolni rá sohasem. Aki mindig a halálra gondol, az természetesen nem látja tovább az élet értelmét, sőt nem is az élet értelmét, hanem a hétköznapi kis dolgaink értelmét; az ilyen embernek fel kell kötnie magát. 

De az emberek nem akasztják fel magukat, vagyis a hétköznapi kis dolgoknak megvan az értelmük, vagyis nem kell a halálra gondolni. "

"Az idő elsimítja az emlékeket és új eseményeket hoz. 

Olyan szembeszökő ez az újsagcikkek alapján."

"A természetben nincs esztétika sem. Fizika, kémia, és különösen mechanika - van, de esztátika (és még néhány más diszciplina) nem létezik. Nincs osztályozás sem, nincs fontos vagy kevésbé fontos. Mindezt az ember hozta létre."

"Emlékezni kell rá, hogy a történelem megérti az érthetetlent."

"Nora sosem bírta felfogni, de mindig örült, amikor megérezte, hogy a lényeg nem csupán a nyelvben van, hanem egy másik világ es kultúra kepviselőjének egész gondolatmenetében..." 

"Így van ez mindig - élsz, látsz, olvasol, százszor is átfutod ugyanazt a helyet, és hirtelen mintha hályog hullana le a szemedről, a legkitaposotabb és oda-vissza bejárt helyen megtalálod azt, amit évek óta kerestél..." 

"Nora, fel életünkben gyűjtögetünk, fél életünkben selejtezünk. Az élet minden éve, mint egy tégla. Ötvenéves koromra olyan teher, hogy nincs erőm húzni."

".... Hogy is mondta Tengiz - fél életedben gyüjtögetsz, aztán elkezded szétosztogatni. Ez nem csak a Learre igaz. Mindenkire. Megtenni az ellentétes irányú mozdulatot, befejezni a ciklust: megszüntetni, sokféle tulajdonságra szert tenni, hatalomra, vagyonra, hírnévre, dicsőségre, tudásra, szokásokra. Szert tenni személyiségre, aztán ledobni magadrol az egészet. Magát a személyiséget is. Eljutni a teljes, az eredeti meztelenségig, az újszülött állapotig, az őseredetiségig." 

"Nincs semmi nehezebb az őszinteségnél"

"Ráadasul öngyilkossagot követett el, ami minden közelállóban otthagyja a bűnösség múlhatatlan érzését." 

"... minden országnak megvannak a maga kultúrális szokásai - egy amerikai naponta kétszer cseréli a pólóját, minden alkalommal lefürdik, amikor csak zuhanyzó közelébe kerül, az orosz ember pedig nemzedékről nemzedékre gőzfürdőben fürdött, hetenete egyszer, szombatonként, akkor váltott feherneműt is, sokan társbérletben laktak, ahol fürdőszoba se volt..."

"... Oroszországban bármelyik gyerek az ő korukban, a legszegényebb is, egy év alatt annyi könyvet olvas el, mint amennyit ők ketten a bátyjával együttvéve egész életükben se, és hogy minden tisztességes felnőtt annyi verset tud kivülről, mint amennyit itt az irodalomprofesszorok sem..." 

"Az emigració mindenkit levisz az utolsó létrafokra, ahonnan újra fel kell kapaszkodni..." 

"A banki munka... Tulajdonképpen nem bonyolult. Sose dolgoztam penzügyi vonalon, de ha egy hónap alatt gyorsan beletanultam a szakma részleteibe, akkor ez lényegében azt jelenti, hogy nincs is ilyen szakma." 

" A legjobb dolog az életben - a bonyolultság." 

"Közismert tény, hogy könnyebb szerencsésen férjhez menni tizenkilenc éves korban akárkihez, mint megoldani ezt a problémat harmincévesen, amikor már felfogja az ember, milyennek kell lennie a megfelelő partnernek." 

"volt narkósok és kágébések, mint ismeretes, nincsenek" 

"a színhaz ma is képes olyan dolgokról beszélni, amelyeket más módon nem lehet kimondani..."

"- Nora, az értelmet úgy kell kiásni. És gyakran nem is a meglevő szövegből, hanem önmagadből..." 

"Biztos vagy benne, hogy az evolúciónak e szakaszában nem jön létre egy új emberi nemzedék, valami szuperemberiség, amely hibrid termék lesz? Martha anyja például mar tíz éve pacemakerrel él, a szomszédunk, Jeremy műkézzel csepegteti a szemcseppeket, és hogy miféle robotokat keszítenek manapság, azt el sem tudom mesélni neked."

"Valószínűleg Vitaszjának igaza, nem, mindkettejüknek igazuk van - az emberiség átlépett valami láthatatlan határt, amelyet az emberek többsége egyszerűen meg sem érzett. Minket úgy tanítottak, hogy van a materiális világ, hogy az ember a természet koronája, pedig nem a koronája, hanem a gyermeke. Kétszaz évvel ezelőtt az evolucióelmélet botrányosnak számitott, ma pedig már az ember nemcsak hogy feltárta az evolúció mechanizmusát, hanem egyszer csak ő maga sem csupán terméke lesz, hanem a mérnöke is... " 

"Nora mosolygott, mert a rák isteni áldas volt, teljesen megszabadította a birtoklás vágyától..." 

"A szerelem árnya erősebb a magánal a szerelemnél... És tisztább. Az árnynak nincs birtoklási vágya."

"Nora, sokakkal ellentétben szerette a  hosszú repülőutakat, amikor az ember a seholban találja magát, valami elvont térben és bizonytalan időben, amikor egy pillanat alatt megszűnnek a kötelezettségek, az igéretek, minden elhalasztódik, a telefonhívások, a posta, a kérések, az ajánlatok és a panaszok nem jutnak el az emberhez, és csak lóg a levegőben, lebeg ég és föld között, föld és nap között, és kiesik a koordináták megszokott rendszeréből. Repül..."

"Férjnek és feleségnek együtt kell élnie, a házasság nem alapozódhat postabélyegekre" 

"Talán mindaz a rossz, amit elkövetünk, nem oldódik fel az időben, és ott lóg minden egyes újszülött fölött, aki előbukkan ebből a folyóból?" 

Náray Tamás: Az utolsó reggel Párizsban

Náray Tamás: Az utolsó reggel Párizsban   - 790 oldal

Szerintem: ★★★★☆

Milyen ​hosszú az út a szocialista Magyarország szürkeségéből Párizsba, a fény és a divat városába? És vajon lehetséges-e, érdemes-e visszafelé is megtenni ezt az utat? Hogyan lesz egy furcsa, akaratos kisfiúból egy nemzetközileg jegyzett divatmárka tervezője, és hogyan tudja megtartani és megvalósítani sajátos személyiségét egy olyan rendszerben, ahol a konformizmus és az igazodás fontosabb és jövedelmezőbb, mint az egyéniség és a kreativitás? Az itthon és külföldön egyaránt híres és elismert divattervező, Náray Tamás önéletrajzi ihletésű regényének első részében ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat főhőse, Dárnay Dávid történetén keresztül. Megismerjük a főhős nem mindennapi családtagjainak sorsát és személyiségét, Dávid gyermekkorát, első szerelmeit és első tapogatózásait is a művészet irányába, melyhez aztán csak jóval később, váratlan fordulatok és szerencsés véletlenek után sikerül visszatérnie, míg végül rátalál igazi hivatására és küldetésére. De Párizs csupán a kezdet, ahol egy még nagyobb, még izgalmasabb történet veszi kezdetét… Náray könyve egyszerre lenyűgöző karriertörténet, fejlődési regény és egy különleges család különleges gyermekének portréja, aki a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is mindig mert és tudott önmaga lenni.

"a szépnek, a különlegesnek és az egyedinek számtalan változata lehet"

 

"Rájöttem, hogy az én nézőpontom csak egy a nézőpontok népes birodalmában. De mindezektől függetlenül ragaszkodtam a sajátomhoz. Ez a magatartás először természetesen értetlenséget, később ellenszenvet váltott ki a környezetemből."

"számára a nappalok és az éjszakák között csak annyi volt a különbség, hogy időnként fel kellett kapcsolnia a villanyt"

"Szeresd a nőket, és hálából neked adják majd a hatalmukat."

"a pofátlan emberrel szembeni úri modor az a luxus, amit soha, semmilyen körülmények között nem fog megengedni magának."

"Ekkor kapták a hírt, hogy Andrásék csapatteste orosz hadifogságba került, és állítólag ő is életben van. És milyen viszonylagos az élet, hogy az adott körülmények között erre már azt kellett mondani, hogy hála istennek." 

"Számtalan jópofa történet keringett a cselédlányok urizálásáról, vagy a kispolgárok úrhatnám viselkedéséről. De ebben azért mégis megmutatkozott valamiféle fejlődés, mert azok az emberek többek, gazdagabbak, műveltebbek, esetleg szebbek vagy okosabbak akartak lenni. Nem csak egyszerűen annak akartak látszani."

"Mert manapság már egyenlőség van... És ennek a jegyében nyíltan kritizálják, véleményezik, szólják meg és ítelik el a másik embert, ha az illető szerint az a másik nem felel meg az ő normáinak. "

"Felzárkóztató programok ide vagy oda, ha a gyermekkorban felszedhető alapműveltség megszerzése valami miatt elmaradt, akkor bizony nincs más hátra, mint sajnálattal tudomásul venni, hogz az élet színpada egy olyan színház , ahol nem hirdetnek esőnapot."

"A világ mindig ugyanaz marad - gondolta Lea.- A változások néha túl gyorsan jönnek, és a legtöbbször csak a felszínt érintik. A nagy viharok képesek csak felkorbácsolni a folyókat, de azok után idő kell, míg újra letisztul a víz és a hordalék ismét a helyére, a mélybe süllyed."

"... azon nyomban igazat adott a nagyapjának, aki szerint mindig az tartja magát a legtöbbre, aki a legkevesebbet ér." 

"Mert a nehéz helyzetek mindig bizonyító erejűek! 

 - Ezt hogy érted?

 - Hát úgy, hogy a tehetségesek tudnak velük mit kezdeni, a tehetségtelenek pedig, mint ő, tudnak majd mire hivatkozni."

"Az írástudatlan ember még csak hagyján, de a félművelt ember mindennél rosszabb. Rosszabb, mint tavasszal a belvíz. Mert ha ki is süt végre a nap, remény sincs rá, hogy elpárologjon"

"... kifejezetten jót tesz nekünk, ha párszor vereséget szenvedünk, mert megtapasztaljuk, hogy a testi vagy lelki fájdalmat elküldeni nem lehet. Ha kikapunk, az már csak azért is jó, mert legalább azt is meg fogjuk tudni, mennyivel jobb érzés győzni. És tenni fogunk érte minden áldott napon. Az életben ugyanis sajnos elkerülhetetlen, hogy néha veszíts. De a lényeg, hogy a végén több legyen a megnyert játszmád, és ne készíts gyűjteményt az elvesztettekből."

"a volna valójában annyit jelent, hogy nincsen"

"Milyen különös, hogy az ember néha elhagyja az álmait, aztán azok mégis bekopogtatnak a valóság ajtaján."

"A kedvezőtlen helyzetekből való kilábalás egyetlen módja, ha minél hamarabb átvágunk rajta."

"Rendes ember nem akarja rátukmálni magát a világra, és nem erőlteti másokra az eltorzult gondolatait. Rendes ember tudomásul veszi, hogy a világ sokszínű, és tudja, hogy az ő igazsága csak egy az igazságok népes táborában."

"Az álmok és a valóra válásuk közötti hosszú útnak fáradtságos munka a neve."

"Ne feledd, a sikeres ember attól válik azzá, hogy kihasználja azt az időt, amit mások elpazarolnak."

"Ha feladod a céljaidat, és lemondasz a vágyaidról, csak azért, mert pillanatnyilag kilátástalannak látod a helyzetet, tudnod kell, hogy ezzel elárulod az életed. És ezek után nem csodálkozhatsz azon, hogy a saját sorsod bánik majd veled úgy, mint az ellenségével."

"Ha akarsz valamit, kibírod ami vele jár."

"aki feladja a szabadságát a biztonságért, az előbb vagy utóbb biztosan elveszíti mindkettőt"

"egy türelmes ember haragjától kell óvakodni igazán"

"A siker ugyanis semmiféle magyarázatra nem szorul."

Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day      - 258 oldal

szerintem: ★★★☆☆

It is the summer of 1956, and the ageing butler of Darlington Hall takes a rare holiday. But it is a journey that will also take him deep into his past. The Remains of the Day is a remarkable story: a man's exploration of his own life, and his heart-breaking attempt to make sense of it.

"And it's one of the privileges of being born English that no matter who you are, no matter if you're rich or poor, you're born free and you're born so that you can express your opinion freely, and vote in your member of parliament or vote him out. That's what dignity's really about"

"to meet the challenges of each new age means discarding old, sometimes well-loved methods"

"After all, what we can ever gain in forever looking back and blaming ourselves if our lives have not turned out quite as we might have wished?"

"in bantering lies the key to human warmth"

Viola Stern Fischer: A Mengele-lány

Viola Stern Fischer: A Mengele-lány     - 363 oldal

szerintem:  ★★☆☆☆

Stern Rózsa Ibolya „Mengele-lány” volt. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett szenvedniük Josef Mengele kísérleteit. Egyike azon keveseknek, akik ezt túlélték.

1944 júniusában több százezer zsidót indítottak útnak marhavagonokban Ibolya hazájából, szlovákiai magyar területekről. Senki nem tudta, hová tartanak, mi következik. Ibolyának Auschwitz-Birkenau, Ravensbrück, Buchenwald és Neustadt bei Coburg. Négy állomás, négy haláltábor, kitörölhetetlen borzalmak színhelyei. Ibolya, mint oly sokan, mindent elveszített: otthonát, családját, szeretteit. De soha nem veszítette el a reményt, és volt benne elég erő ahhoz, hogy megkockáztassa a szökést. Ráadásul neki köszönhetően fogták el a birkenaui láger egyik embertelen felügyelőnőjét is.

Ibolya évtizedekkel a vészkorszak után, már Viola néven mesélte el emlékeit Veronika H. Tóth újságírónak. Memoárja az ő és mások sorsát örökíti meg – olyan sorsokét, amelyeknek nem lenne szabad feledésbe merülniük.

"Hisz csak kiköszörülték a tizennyolc utáni sérelmeket, amikor a magyarokat elkergették innen. Szívesen megkérdeztem volna, hogy ha akkor elüldözték őket, akkor hogy lehet most legalább a fél város magyar. Meg hogy miért jó a régi hibákat újakkal helyrehozni".(...) De mindössze tizenhat éves voltam, és nem kérdeztem semmit."

"Ha egy nő túlélte a szelekciót utána már ritkán adta fel, és a férfiakkal szemben az sem volt jellemző, hogy rávetette volna magát a villanykerítésre. Van bennünk valami óriási erő, ami életben maradásra kényszerít. A férfiak hamarabb elveszítik a túlélésbe vetett hitüket, mert általában inkább az erejükre és a merszükre hagyatkoznak, a lágerben viszont ezeket nemigen hasznosíthatták. Vagy ha mégis, akkor csak nagyon rövid ideig. Aztán agyonlőtték vagy felakasztották őket, hogy példát statuáljanak."

"Nagy szavak... Azt mondják, jobb, ha nem mondjuk ki őket hangosan, mert az túl patetikus. Vannak azonban pillanatok, amikor ez nem számít. Peldául amikor arra vár az ember, hogy elhurcolják egy koncentrációs táborba."

"Ami velünk történik az önmagában nem jó vagy rossz. Azon múlik minden, hogy állunk hozzá."

"Egy idegennek néha könnyebb ezekről a szörnyűségekről beszélni, mint a szeretteinknek. Mert ők szenvednének tőle. Az idegen csak megdöbben, iszonyodik, néhány napig talán rosszabbul alszik, és gyakrabban ölelgeti a gyermekeit, de szamára az egész csak egy történet marad. Tényként raktározódik el, nem érzésként. A szeretteinknek azonban marná a lelkét. És azt egyikünk sem akarta."

Stephen King: End of watch

Stephen King : End of watch      - 368 oldal

szerintem: ★★★★☆

IN ​ROOM 217 OF THE LAKES REGION TRAUMATIC BRAIN INJURY CLINIC, SOMETHING HAS AWAKENED. SOMETHING EVIL.

Brady Hartsfield, perpetrator of the Mercedes Massacre, where eight people were killed and many more were badly injured, has been in the Traumatic Brain Injury Clinic for five years, in a vegetative state. According to his doctors, anything approaching a complete recovery is unlikely. But behind the drool and stare, Brady is awake, and in possession of deadly new powers that allow him to wreak unimaginable havoc without ever leaving his hospital room.

Retired police detective Bill Hodges, the unlikely hero of Mr. Mercedes and Finders Keepers, now runs an investigation agency with his partner, Holly Gibney, who delivered the blow to Hartsfield's head that put him on the brain injury ward. Brady also remembers that. When Bill and Holly are called to a murder-suicide with ties to the Mercedes Massacre, they find themselves pulled into their most dangerous case yet, one that will put not only their lives at risk, but those of Hodges’s friend Jerome Robinson and his teenage sister, Barbara. Because Brady Hartsfield is back, and planning revenge not just on Bill Hodges and his friends, but on an entire city.

In End of Watch, Stephen King brings the Hodges trilogy to a sublimely terrifying conclusion, combining the detective fiction of Mr. Mercedes and Finders Keepers with the supernatural suspense that has been his trademark. The result is an unnerving look at human vulnerability and up-all-night entertainment.

"The seeds sown in childhood put down deep roots."

"The reasons never matter because suicide goes against every human instinct, and that makes it insane"

"How some people carelessly squander what others would sell their souls to have: a healthy, pain-free body. And why? Because they're too blind, too emocionally scarred, or too self-involved to see past the earth's dark curve to the next sunrise. Which always comes, if one continues to draw breath."

Stephen King: Finders Keepers

 

Stephen King: Finders keepers       - 434 oldal

szerintem:  ★★★☆☆

A ​sequel to Mr. Mercedes and second part of a proposed trilogy.

“Wake up, genius.” So begins King’s instantly riveting story about a vengeful reader. The genius is John Rothstein, a Salinger-like icon who created a famous character, Jimmy Gold, but who hasn’t published a book for decades. Morris Bellamy is livid, not just because Rothstein has stopped providing books, but because the nonconformist Jimmy Gold has sold out for a career in advertising. Morris kills Rothstein and empties his safe of cash, yes, but the real treasure is a trove of notebooks containing at least one more Gold novel.

Morris hides the money and the notebooks, and then he is locked away for another crime. Decades later, a boy named Pete Sauberg finds the treasure, and now it is Pete and his family that Bill Hodges, Holly Gibney, and Jerome Robinson must rescue from the ever-more deranged and vengeful Morris when he’s released from prison after thirty-five years.

Not since Misery has King played with the notion of a reader whose obsession with a writer gets dangerous. Finders Keepers is spectacular, heart-pounding suspense, but it is also King writing about how literature shapes a life—for good, for bad, forever.

"if you didn't had hopes and ambitions when you were a teenager, you'd be pretty much fucked later on"

"We need to talk is Momspeak for Houston, we have a problem."

Ludmila Ulickaja: A lélek testéről

Ludmila Ulickaja: A lélek testéről     - 152 oldal

 szerintem: ★★★★★  

Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat a haláluk előtt, és gyanakodva fogadják, ha kapnak még egy esélyt az élettől. Egy feleség, aki kizárólag almát hajlandó enni, miután elhagyják, egy anya, aki külföldi férjre vadászik a lányának a parkban, egy műszaki rajzoló, akire az utolsó pillanatban talál rá az új szerelem, egy bibliográfus, akinek az emlékezetéből lassan kihullanak a szavak. Ulickaja végtelen empátiával és páratlan emberismerettel rajzolja meg portréikat, történetei egyszerre vigasztalóak és felkavaróak. A figyelmes olvasó pedig még Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Arany Medve díjas filmjére is találhat utalásokat az elbeszélésekben.

"-Tudod, nem vagyok meggyőződve róla, hogy létezik-e még egyáltalán értelmiség. De ha volt, akkor gondolom, úgy lehet a legpontosabban meghatározni, hogy olyan képzett emberekből álló réteg, akiknek a tevékenységét a közjó vezérli, nem pedig a kapzsiság..."

"Amikor az életen már nem volt mit tökéletesíteni, beköszöntött az öregség."

"És Alisza többet bízott erre a férfira, mint amennyit a nők ifjúkorukban szoktak - nem az életet, hanem a halált."

"Nem, a táj sosem foglalja magába az embert, nem arra gondolta el a természet a képet, hogy az ember ott toporogjon, ott hagyja a nyomait, a jelenléte, a tisztátalan lélegzése szemetét..."

"Első felesége, egy nőgyógyász, nem sokkal a válásuk előtt mondott neki egy mondatot, amelyet mind a mai napig nem felejtett el: csak egy patologikus személyiség képes patológusnak menni... Női butaság: Kogan elgondolása szerint a patológus a tiszta testiség papja, a lélektől elhagyott templom utolsó takarítója. Viszont Nyinocska, a második felesége könytáros volt, és magát az autopszia szót sem ismerte. Ami szintén nagyszerű volt."

"De hát köztudott, hogy a könyvtárakban, már a babiloniban vagy az alexandriaiban is, mindig egy különleges emberfajta dolgozott - akik számára a könyv maga az Úristen."