Haruki Murakami: After Dark

Haruki Murakami: After Dark   - 248 oldal

értékelés, szerintem:  ★★★★☆

Cerca ya de medianoche, en esas horas en que todo se vuelve dolorosamente nítido o angustiosamente desdibujado, Mari, sentada sola a la mesa de un bar-restaurante, se toma un café mientras lee. La interrumpe un joven músico, Takahashi, al que Mari ha visto una única vez, en una cita de su hermana Eri, modelo profesional. Ésta, mientras tanto, duerme en su habitación, sumida en un sueño «demasiado perfecto, demasiado puro». Mari ha perdido el último tren de vuelta a casa y piensa pasarse la noche leyendo en el restaurante; Takahashi se va a ensayar con su grupo, pero promete regresar antes del alba. Mari sufre una segunda interrupción: Kaoru, la encargada de un «hotel por horas», pide que le ayude con una prostituta china agredida por un cliente. Dan las doce. En la habitación donde Eri sigue sumida en una dulce inconsciencia, el televisor cobra vida y poco a poco empieza a distinguirse en la pantalla una imagen turbadora... pese a que el televisor no está enchufado.

"hay una gran diferencia entre hacerlo bien y hacerlo algo creativo de verdad"

"Que es posible que no exista un muro que separe ambos mundos. Y que, en caso de que exista, quizás sólo sea un endeble tabique de cartón. Y que, en el instante en que apoyes casualmente en él, puede que se hunda y te caigas al otro lado. O quizás es que el otro lado ya se ha introducido a hurtadillas en nuestro interior, aunque nosotros no seamos conscientes de ello."

"Ése es el lema de mi vida. Andar despacio y bebe mucha agua."

"creer en la transmigración de las almas es más cómodo. Aunque te reencarnes en algo horrible, al menos puedes imaginar qué pinta tendrás. De una forma concreta. Te ves convertida en caballo o en caracol, por ejemplo. Además, si te sale mal el asunto, siempre puedes pensar que tendrás más suerte la próxima vez."

"En este mundo hay cosas que sólo puedes hacer sola y cosas que sólo puedes hacer con otra persona. Es importante ir combinando las unas con las otras."

"para las personas, los recuerdos son el combustible que les permite continuar viviendo. Y para el mantenimiento de la vida no importa que esos recuerdos valgan la pena o no. Son simple combustible."

"- ¿Sabes? Nuestra vida no se divide entre la luz y la oscuridad. No es tan simple. En medio hay una franja de sombras. Distinguir y comprender esos matices es signo de una inteligencia sana. Y conseguir una inteligencia sana requiere, a su modo, tiempo y esfuerzo."

Truman Capote: Hidegvérrel

Truman Capote: Hidegvérrel  

értékelés, szerintem:  ★★★☆☆

"1959. ​november 15-én a Kansas állambeli Holcomb városkában bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták a közmegbecsülésnek örvendő, feddhetetlen hírű farmert, Herbert Cluttert, feleségét és két gyermekét: a ház különböző helyiségeiben egyenként megkötözték, majd közvetlen közelről puskával fejbe lőtték őket. A gyilkosság indítóoka ismeretlen volt, a tettesek után szinte semmi nyom nem maradt. Öt évvel, négy hónappal és huszonkilenc nappal később, 1965. április 14-én a két gyilkost, a harminchárom éves Richard Eugene Hickockot és a harminchat éves Perry Edward Smitht felakasztották a lansingi fegyházban. Ennek a hat embernek az életével és halálával foglalkozik a nálunk is jól ismert amerikai író, Truman Capote alkotása, melynek műfaját ő maga így határozta meg: tényregény. Ezzel azt akarja az olvasók tudomására hozni, hogy könyvében minden egyes mozzanatnak szigorú valóságalapja van: minden egyes esemény úgy történt, minden egyes szó úgy hangzott el, ahogy az anyagot elrendező, a művész-riporter szerepét betöltő író e lapokon elénk tárja."

"Aki életbiztosítást köt, körülbelül olyan hangulatban van, mint aki a végrendeletét írja alá: önkéntelenül is a halálra gondol."

"Mrs. Riggs, az irodalom tanárnője egyszer azzal a megjegyzéssel adta vissza egyik dolgozatát, hogy: "Jó. De miért van háromféle írással írva?" Mire Nancy ezt felelte: - Mert még nem vagyok elég nagy, nem vagyok elég kialakult egyéniség ahhoz, hogy egyféle írásom legyen."

"Nem az a szégyen , ha az embernek piszkos az arca; a szégyen ott kezdődik, ha nem mossa le."

"Ami a felelősséget illeti, senki se vágyik különösebben utána; mégis mindnyájan felelősséggel tartozunk a közösségnek, amelyben élünk & a törvényeinek. Egy fiatalember akkor érik férfivá, amikor elkövetkezik az idő, hogy felelősséget kell vállalnia otthonért, gyerekekért vagy valamilyen munkakörért, és bizonyára el tudod képzelni, micsoda káosz lenne a világon ha mindenki azt mondaná: " Független akarok lenni, felelősség nélkül & szabadon ki akarom mondani, amit gondolok, & azt szeretném csinálni, amit én akarok."  Mindnyájunknak szabadságunkban van úgy beszélni & cselekedni, ahogy egyénileg akarunk - föltéve , hogy a beszédnek & cselekedetnek ez a "szabadsága" nem okoz kárt embertársainknak."

"Miért csináljunk gondokat magunknak? Érdemes egyáltalán "törnie magát valamiért az embernek"? Az élet semmi, köd, árnyék, amit elnyelnek a többi árnyak."

"A konvencionalizmusban jókora adag képmutatás rejlik."

Darvasi László: Vándorló sírok

Darvasi László: Vándorló sírok        - 323 oldal

értékelés, szerintem:  ★★★★★

"Akár az ókori Kínában, akár a keresztes háborúk idején vagy éppen saját korunk groteszk díszletei között játszódnak Darvasi László történetei, van, ami mindegyik világban közös: a halottak bármikor föltámadhatnak. Néha csak az emlékek kísértenek, de a sírok szünet nélkül vándorolnak korokon és földrészeken át. A novelláskötet titkos főszereplője, Jézus, voltaképpen meg sem jelenik a könyvben, de föltűnik Júdás, Jézus névtelen sírásója és Malkus, a tudatlan katona, akinek levágják a fülét a Getsemáne-kertben. Saját életében Jézus-manöken mindenki: a reménytelen vágyakozások, a testi szerelmek, az elkerülhetetlen árulások világában nincs, akit ne hagyna el valaki, és aki ne várna valami bizonytalan megváltásra. Darvasi László új kötetében visszatér ahhoz a műfajhoz, amelyiknek az egyik legeredetibb és legkövetkezetesebb képviselője a magyar irodalomban: a Darvasi-novella nem rövid történet, hanem teljes világ, a hiányzó dolgok gazdag tárháza. Nem véletlen, hogy a kalandos elbeszélésekben megjelenő művészek - legyenek ókori festők vagy költők az újkor hajnalán - mindig azzal szembesülnek: az alkotásoknak igenis van hatalmuk, még ha ez a hatalom kiszámíthatatlan is. Ez az irányíthatatlan gazdagságú fantázia mozgatja a rejtélyes történeteket. "

"Mert nem az a bölcs, aki bölcsebb a többieknél, hanem az, aki olyankor magánál is bölcsebb."

                                                                                    (A szencseni agyag átka)

"Nem akart megtanulni írni. Aki ír, másképpen emlékszik, mint ahogyan az ember számára szabadna. Aki ír, kiengedi lelkét a testéből, hová pedig annak tartoznia illene a halála pillanatáig. Ha a lélek kiszabadul bármi rossz történhet vele."             

"De arra is gondolt, hogy a testvérünk mindig az életünk idegen része marad. A testvérünkről mindig azt kell gondolnunk, hogy mi is lehetnénk ő, éppen ilyen gondolatokkal, szavakkal és testtel. Amikor a testvérünket szeretjük, a vonzódásunk mélyén csodálkozás és kétségbeesés munkál. Nincs ember, gondolta aztán meglepődve, aki olyan szeretne lenni mint a testvére. A hatalmát, a gazdagságát lehet irigyelni, a lelkét soha."                                              (Júdás)

 "Tudom, hogy a szerelem mit tesz a testtel és a lélekkel, és azt is jól tudom, mit tesz a gondolataimmal. Nincsen titok. Ez a legfontosabb. Ezt megérteni, ezt elfogadni. A szerelemben annyi titok sincs, mint amennyi a frissen kisült cipóban, éppen csak értelemmel fölfogni nem lehetséges."

"Mit gondolsz Istenről? Megsegít, ha bajba kerülsz? Nem különös, hogy az ördög bármikor, bármi bajodon, nyűgödön segít? Ó, igen, az ördög segítségét fölfogja az elméd tudománya. Isten segítségét azonban nem érthetjük."                                            (Szegény Henrik)

"A világ amelyben élünk rendeltetett, nem azért olyan, mert hagyjuk a saját törvényei szerint működni. A törvényeket tisztelnünk kell, ám némelyiket - úgy, hogy eközben se az égi világ kényes természetét ne sértsük, se pedig a föld sóját ne keserítsük - irányítjuk és befolyásoljuk. A tárgyakat, dolgokat odébb kell helyezni, ha rossz helyet választanak nekik. Igen, a dolgoknak meg kell találni a helyet. Nem azt a helyet, amely a legszebb, a legmutatósabb vagy a leginkább különös. Az ember dolgai arra a helyre várnak, ahol az élet lényege leginkább tölti meg őket. A lélek nem a test által öltöztetik föl, hanem a fénnyel, amit hozzáengedünk. A Golgota nem véletlenül az a hely, ami."

                                                                                    (Peppo, a Jézus-manöken)

"Isten soha nem azt akarja, ami van, és azt sem akarja, ami lesz. Isten azt akarja ami lehetne."                                                                                               

"Vannak pillanatok amikor a boldogtalanság olyan erős, hogy hosszú évek valaha volt bántalmát, sérelmét képes felsorolni."                                        (Fernando Asahar tökéletes élete)

"ha még tud csodálkozni, fiam, az jó. Ha majd nem tud, az bizony nagyon kellemetlen lesz."

                                                                                                               

"Akkor vagy, ha hiányzol."                                       (A nagy hullakereső verseny) 

"Amit szeretünk, az nem kell. Amit nem szeretünk, azzal meg folytonosan ismerkedünk."

"Mennél betegebb az ember, annál jobb lesz. De sajnos amikor a beteg emberek szerencsés módon fölgyógyulnak, csakhamar rosszak lesznek újra, visszatérnek rossz szokásaikhoz és káros szenvedélyeikhez."                             

"Arra gondoltam, a boldogság az, ha nincs felesleges mozdulat, ha egyetlen rezdülést, egyetlen finom elhajlást sem érzel hiábavalónak."                    (A Holm-féle előadás) 

"nyilván ilyesmi lehet a boldogság, amikor mindegy, hogy élsz-e még vagy meghalsz"

                                                                                                                 (A szomszédom halála)