Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka

Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka (Two years eight months and twenty-eight nights) ,                   - 424 oldal                   

értékelés, szerintem:   ★★★★★

Salman ​Rushdie legújabb regényében káosz uralkodik a földön. A nagy vihar után emberek emelkednek a levegőbe, mintha megszűnne a tömegvonzás, hasadékok nyílnak az emberek meg a dzsinnek világa közt, és dzsinnek áramlanak át rajtuk, mert uralmuk alá akarják hajtani a földet.

Mr. Geronimónak, a két lábbal a földön álló kertésznek látogatója érkezik: Dunjá, a dzsinn hercegnő, aki régi szerelmét, a nyolcszáz évvel ezelőtt élt filozófust, ibn Rusdot látja a férfiban, s ezért a világok háborújában az emberek oldalára áll.

Salman Rushdie 1947-ben, nyolc héttel India függetlenségének kikiáltása előtt született Bombayban. Tizennégy éves korától Angliában végezte tanulmányait, Cambridge-ben történésznek tanult. 1981-ben Az éjfél gyermekeivel robbant be az irodalmi köztudatba. Olyannyira, hogy azonnal meg is kapta érte a Booker-díjat, sőt huszonöt esztendővel később, amikor az összes addigi nyertest versenyeztették, még az úgynevezett Bookerek Bookerét is. A könyv amerikai megjelenése után a New York Times Book Review azt írta róla, hogy „olyan, mintha egy kontinens rátalálna a hangjára".

"A gazdagokat rejtélyesnek látjuk, megtalálják a módját, hogy boldogtalanok legyenek még akkor is, amikor a boldogtalanság minden szokásos oka megszűnik."

"A haldoklás pillanatában valamennyien nincstelenek vagyunk"

"Testük már rég elbomlott, úgyhogy a feküdt elfeledve kifejezés valamiféle valótlanságot tartalmaz, és az a további elképzelés, hogy az érző értelem ott marad elföldelése helyén nyilvánvaló abszurditás."

"Ha az emberi tetteket jó- vagy rosszindulatú szellemek váltják ki, ha a jó és a rossz inkább kívül esik az Emberen, mint benne lakozik, lehetetlen meghatározni, hogy milyen az etikus ember. A helyes és helytelen cselekvés kérdései borzasztóan zavarba ejtővé váltak."

"A levés természeténél fogva passzív állapot, változatlan, időtlen, örök és lanyha. (…) Az emberi lét a tevés, az emberi valóság a változás, az emberi lények mindig növekednek és zsugorodnak, és küszködnek és elbuknak és vágyakoznak és irigykednek, szereznek és veszítenek és szeretnek és gyűlölnek, összegezve tehát érdekesek"

"Az emberi lényeknek a rugalmasság jelenti a legnagyobb esélyt az életben maradásra, az a képességük, hogy szembenézzenek az elképzelhetetlennel, az elfogadhatatlannal, a példátlannal."

"A hála a siker titka a nőknél."

"Az ember egészsége megvan addig a napig, amíg már nincs, azután meg el van cseszve, és jobb, ha nem hagyja, hogy az orvosok csesszék el, mielőtt az a nap eljön."

"kezdte megérteni azt a súlyos igazságot, hogy egy dolognak lehet oka, de az nem ugyanaz, mint hogy célja is van."

"A történet tanulsága pedig az, hogy az ember ne kísértse a kurva szerencséjét."

"bár a sértett büszkeségből talán a legnehezebb felépülni, hiszen az ember méltóságán és önérzetén esett sérelem sokkal rosszabb, mint a törött láb, és sokkal lassabban is gyógyul."

"A varázsszőnyeges nőn undor látszott.

-Ezért nem szeretem a szőnyegeket – mondta. – Mindig elromlik a rohadt helymeghatározó rendszerük."

-          "A semmi olyasmi amit nem adhatok. Ghazálí lehajtotta filozófusfejét, és megfogta az állát.

-         Látom, hogy a semmit a valami tulajdonságával ruházod fel. A semmi az a valami, amit nem lehet adni, pontosan azért, mert nem valami, a te véleményed szerint maga a semmiség mégis a valamiség egy formája."

      " - Kelts félelmet – mondta Ghazálí. – Csak a félelem löki a bűnösöket Isten felé. A félelem Isten része abban az értelemben, hogy ennek a gyenge teremtménynek, az Embernek ez a helyénvaló reakciója a Mindenható végtelen hatalmára és megtorló természetére. Mondhatjuk, hogy a félelem Isten visszhangja, és ahol ez a visszhang hallatszik, ott az emberek térdre rogynak és könyörületért esedeznek."

" - Az oktalanség legyőzi önmagát – mondta ibn Rusd Ghazálínak, por a pornak -, az oktalansága okán. Az értelem szunnyadhat egy darabig, de az irracionalitás gyakrabban van kómában. Végül az irracionalitás örökre bekerül az álmok ketrecébe, az értelem pedig diadalmaskodik.

-          A világ, amiről az emberek álmodnak – felelte Ghazálí -, az a világ, amit megteremteni próbálnak."

"Óvakodj a tevékeny embertől (vagy dzsinntől), amikor végül a gondolkodással szeretne jobbítani magán. Egy kis gondolkodás is veszedelmes dolog."

"Most Geronimo Manezesben az újjászületett ibn Rusdot látta, és azt szerette volna suttogni, hogy látod, te is beléptél egy új testbe. Átköltöztél az időn, végighaladtál a szűk folyosón, amelyről azt mondják, a lélek utazik benne az életek közt, és útközben levetkőzi régi tudatát, megszabadul személyiségétől, míg végül tiszta lényeggé válik, a lét tiszta fényévé, készen arra, hogy belépjen egy másik élő dologba; senki nem tagadhatja, hogy itt vagy megint, másképp, mégis ugyanúgy. Képzeld el, hogy bekötött szemmel, sötétben, levegőben lebegve jönnél a világba, ahogy most vagy. Még azt sem tudnád, hogy tested van, mégis tudnád, hogy te te vagy. A személyiséged, az elméd, az ott lenne, amint tudatodnál vagy. Ez más dolog.

De, gondolta önmagával vitatkozva, talán nincs is így. Talán más ez az emberi lényeknél, akik nem tudják változtatni alakjukat, és egy rég halott embernek ez az alvó visszhangja a biológia szeszélyének tudható be, semmi másnak. Az igazi emberek esetében talán az elme, a lélek, a tudat úgy áramlik a testben, mint a vér, a fizikai lény minden sejtjét átjárva, és akkor Arisztotelésznek igaza van, az emberekben az elme és a test egy és elválaszthatatlan, az én egy a testtel, és vele együtt pusztul. Ezt az egységet borzongva képzelte el. (…) Amikor az ember szíve izgalomtól dobog, akkor a lelkük is kalapál, amikor pulzusuk az egekben, a szellemük is ott van, amikor szemük a boldogság könnyeitől nedves, akkor elméjük érzi az örömöt. Elméjük megérinti azokat akiket az ujjaik; amikor viszont mások érintik meg őket, az olyan, mintha két tudat találkozna futólag. Az elme érzékiséget ad a testnek, lehetővé teszi, hogy a test megízlelje a gyönyörűséget, és érezze a szerelmet szerelme édes parfümjében; nem csak a testük, hanem az elméjük is szeretkezik. És végül a lélek, amely ugyanolyan halandó mint a test, megtanulja az élet utolsó nagy leckéjét: a test halálát."

"A férfiakat könnyen be lehet csapni ilyen ügyekben, mert el akarják hinni, hogy vágyat tudnak ébreszteni."

"Maga a férfi a bizonyíték rá, hogy az elme és a test nem egy, hanem kettő: a rendkívüli elme egy őszintén szólva átlagos burokban."

"Ébren sohasem kételkedett abban, hogy az életet a semmi követi. Ha kérdezték volna, azt mondja, hogy az élet voltaképpen kiemelkedés a semmi nagy tengeréből, amelyből születéskor rövid időre felbukkanunk, és amelybe mindannyiunknak vissza kell térnünk. Álmodó énje azonban azt szerette volna, hogy semmi köze ne legyen az ilyen doktriner véglegességhez."

"Minden szerelem kezdetén van egy magánegyezmény, amelyet mindkét szerelmes megköt magával, megállapodás arról, hogyan söpörje félre azt, ami rossz a másikban, annak kedvéért ami jó. A szerelem tavasz a tél után. Begyógyítja az élet sebeit, amelyeket az érzéketlen hideg ejtett az emberen. Amikor ez a melegség megszületik a szívben, a szeretett lény tökéletlenségei mit sem jelentenek, a semminél is kevesebbet, és az önmagunkkal kötött titkos egyezményt könnyű aláírni. A kétely hangjai elcsitulnak. Később, amikor a szerelem megfakul, a titkos szerződés ostobaságnak tűnik, de ha így van, akkor is szükséges ostobaság, amely abból született, hogy a szerelmesek hisznek a szépségben, vagyis a lehetetlen, az igaz szerelem lehetőségében."

"mert mindannyian szerelmet akarunk, örök szerelmet, a halálból visszatérve újjászülető szerelmet, amely táplál és ölel bennünket, míg meg nem halunk."

"Az egyik oka annak, hogy jobban kedveli az „öregebb” emberszeretőket, mormolta Geronimo Manezesnek, az, hogy ők könnyebben uralkodnak magukon. A fiatalokkal egy szempillantás alatt vége van. A férfi azt felelte, örül, hogy a kornak van néhány előnye is."

"A félelem olyan ember aki az árnyéka elől menekül. Olyan nő, aki fejhallgatót visel, és az egyetlen hang, amit hall benne, az a saját rémülete. A félelem szolipszista, narcisztikus, vak mindenre, kivéve önmagát. A félelem erősebb a morálnál, erősebb az ítéletnél, erősebb a felelősségnél, erősebb a civilizációnál. A félelem rohanó állat, amely gyerekeket tipor le, miközben önmaga elől menekül. A félelem fanatikus, zsarnok, gyáva vörös köd, lotyó. A félelem lövedék amely a szívet célozza meg."

" - Ártatlan vagyok – mondta -, de a puskája kitűnő érv."

"Ki innen Ez az én házam. Az én váram. Ágyúkkal és forró szurokkal fogom védeni magam.

Erőszakkal fenyeget, uram?

Ez csak egy kurva metafora."

"A gondolat, hogy a nyelv olyan ragály, amiből az emberi nemnek ki kell gyógyulnia, hogy a beszéd a forrása minden viszálynak, gaztettnek és jellemromlásnak, hogy nem a szabadság lényege, mint sokan hangoztatják gyakorta, hanem inkább az erőszak melegágya, gyorsan terjedt I. kunyhói közt "

"ha a múltról mesélünk el egy történetet, azt a jelenről is meséljük. Ha elmondunk egy látomást, egy képzeletbeli történetet, az lehetőséget ad rá, hogy a máról is beszéljünk."

"a szélsőséges erőszak gyakorlása, amelyet a terrorizmus mindent magába foglaló és gyakorta pontatlan kifejezésével írunk le, mindig különösen vonzotta azokat a férfiegyedeket, akik vagy szüzek, vagy nem találnak maguknak szexuális partnert. A tudatmódosító frusztráció és a férfiegó ehhez társuló károsodása a dühben meg az erőszakban szabadul fel. Amikor magányos, reményvesztett fiatalemberek szerető vagy legalábbis vágyakozó vagy legvégső esetben készséges szexuális partnerre lelnek, akkor elveszítik érdeklődésüket a magukra kötözött bombák meg a mennyei szüzek iránt, és az életet választják."

"vigyáznod kell, milyen szavakat használsz, és hogyan használod őket. A rosszul használt nyelv belerobbanhat az arcodba."

"A félelem az ember sorsa. Az ember arra született, hogy féljen a sötéttől, az ismeretlentől, az idegenektől, a kudarctól és a nőktől.  A félelem vezeti a hit felé, amely nem a félelem gyógymódja, hanem annak elfogadása."

"A zsarnokokban nincs eredetiség, és semmit sem tanulnak elődeik bukásából. Kegyetlenek lesznek, és fojtogatnak, gyűlöletet szítanak, és elpusztítják, amit az emberek szeretnek, ez pedig legyőzi majd őket. Végső soron minden fontos csata a gyűlölet meg a szeretet konfliktusa, és ragaszkodnunk kell a gondolathoz, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél."

"talán minden könyvelőben ott egy perverz szuperhős aki megpróbál kijutni belőle"

"A múlt úgy hullott le róla, mint a kígyóbőr."

"A düh végül, legyen bár mélységesen indokolt, elpusztítja a dühöngőt. Ahogy megújít bennünket az, amit szeretünk, ugyanúgy silányít és romlásba dönt az, amit gyűlölünk."