Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács    (2006)      - 503 oldal

értékelés, szerintem:   ★★★★★

„Én ​annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, és odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett. Értsd meg, én nem bánom, hogy szerzetesi fogadalmat tettem; igent mondtam, és Isten segedelmével életem végéig szerzetesként fogok élni.”

Daniel Stein, a lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az őskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyű dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik az idealistákkal…

Keresztények, zsidók, arabok, hívők és hitetlenek, boldogtalanok és megszállottak – Ulickaja kimeríthetetlennek tűnő fantáziával és emberismerettel népesíti be regényében a Daniel Steint körülvevő világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselően mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hős sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként „nyelveken szól”, emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt – önmagában is, a világban is.

"Mindig azon ironizált, hogy nincs az a talmudista, aki annyit elmélkedne az Úristenről, mint ő, a hitetlen materialista."

"Mert szerintem a hatmillió elföldelt zsidó a legfőbb bizonyíték rá, hogy nincsen semmilyen jóisten. Jó, tegyük fel, hogy ez mindenkinek a magánügye, hogy mit gondol Istenről. De a bátyám, ha már annyira kell neki az az Isten, mért a keresztény Istent választotta? És különben meg hány isten van – egy, kettő, négy? Ha már választani kell, logikus, hogy egy zsidó a zsidó Istent válassza. De megmondom becsületesen, ha arra gondolok, ami akkor volt – mi különbözteti meg az Istent az ördögtől?"

"Tudod, igazad van – nehéz olyan családban élni, ahol nincs megértés. Csak a helyzet az, kedves Alon, hogy ez a folyamat kölcsönös, ők nem értenek meg téged, te viszont nem érted meg őket. A mi világunkban amúgy is sok probléma van a megértéssel: nagyjából senki nem ért meg senkit. Sőt, inkább úgy mondanám, hogy az ember saját magát sem érti"

„Az ember nem érti meg a természetet (…) süket arra a nyelvre, amelyen a természet napnál világosabban közli vele, hogy kárt, fájdalmat okoz a Földnek, és esetleg végképp megsemmisíti. És a legfőbb értetlenség – az ember nem érti Istent, nem érti, amit Ő a közismert szövegekkel, a csodákkal, a kinyilatkoztatásokkal, az emberiségre időről időre rázúduló természeti katasztrófákkal sugallni szeretne.

Nem tudom, miért van ez. Talán azért, mert a mai ember nem „megérteni” akar, hanem győzni, uralkodni, fogyasztani.”

"Azt akarom mondani neked, hogy a háború, akár a börtön vagy egy súlyos betegség – nagy csapás. Az emberek szenvednek, elveszítik szeretteiket, odalesz a kezük-lábuk és még sok minden, és ami a legfontosabb: a háborútól senki nem lesz jobb ember. Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy a háború megacélozza a férfit, hogy a háborútól az emberek jó irányba változnak. Inkább úgy van: nagyon jó emberek a háborútól sem lesznek rosszabbak, de nagy általánosságban az emberek a börtönben és a háborúban elveszítik emberi arcukat."

"De ha a múltat töröljük az emlékezetünkből, hogy a gyermekeink emlékezetét ne terheljük ama régi borzalmakkal, akkor a jövővel szemben követünk el bűnt."

"A tömegideológiák felszabadítják az embert az erkölcsi kötelezettségek alól."

"Mit szoktak csodának nevezni? Azt, amit azelőtt senki sem látott, ami soha nem történt meg? Azt, ami kívül esik a tapasztalataink körén? Ami ellent mond a józan észnek? Ami valószínűtlen, vagy olyan ritkán fordul elő, hogy a megtörténtének nincs tanúja? … Tapasztalataim alapján azt tudom mondani: a csodának az az ismérve, hogy Isten teszi. Ez azt jelenti, hogy aki nem hisz, azzal nem történnek csodák? Nem jelenti azt. Mert a nem hívő embernek úgy működik az agya, hogy úgyis természeti okokkal, a valószínűségelmélettel vagy a szabály alóli kivételekkel fogja magyarázni a csodát. A hívő ember számára a csoda Isten beavatkozása az események természetes menetébe, a hívő ember örömöt érez és eltelik hálával, amikor csoda történik."

"A lengyel nők és a gyerekeik, aztán a magyarok, a románok és a többiek, akik saját „nemzeti” otthonaikban nem érezték jól magukat, de még ragaszkodnak a „saját” otthoni hagyományaikhoz, itt, az új országban nagy nehézségek árán képesek csak kulturálisan asszimilálódni."

"Az egyház mindig a saját ethnoszában él, nem lehet mindenkire ráerőltetni a római interpretációt."

"Az univerzalitás a helyi szabadságban rejlik!"

"Többnyire nem szoktam tudni, mi az, hogy hangulat, egy elfoglalt embernek luxus, hogy ilyen-olyan hangulata legyen."

"A nők többet szenvednek a szerelemben. Talán többet is kapnak benne."

"Az élet elől sose lehet kitérni, az elveszi a magáét."

"Ha nem tudsz változtatni rajta, tűrjed."

"De én annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, hát odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett."

"csak a lélekben szabad emberek tudnak magukon nevetni, meg hagyni, hogy mások nevessenek rajtuk."

"Az a tudás, amely mögött nincs személyes erőfeszítés és személyes izgalom, holt tudás. Csak amit az ember saját fején átszűr, válik saját kincsévé."

"Ahogy Nagy Szent Gergely egyházatya mondta: Ha az igazság botrányt kelthet, inkább legyen botrány, mint hogy megtagadjuk az igazságot!"

"Neuhausról mesélik azt a sztorit, hogy a beszélgetésen egy lánytól megkérdezte, hány kanonikus evangélium van. A lány nem tudta. Neuhaus nem is kérdezett többet, aláírta neki az indexet. És amikor megkérdezték tőle, hogy miért, azt felelte: Miért ne, összesen egy kérdést nem tudott!"

"az USA felel meg legjobban az általam optimálisnak tekintett állampolgári-területi államszerveződési elvnek. Egyebekben – ugyanaz a világszemétbánya."

"Minden következetes vallásos nevelés kitermeli a más nézetet vallók elutasítását. Csak az általános kulturális integráció, a vallási szférának a magánéletbe való utalása képes olyan társadalmat formálni, ahol minden polgár egyenlő jogokkal rendelkezik."

"A tudatunk úgy működik, mintha nem volnának megoldhatatlan feladatok. Ha van feladat, kell lennie megoldásnak. Csak a matematikusoknál van mentő formula – a feladatnak az adott paraméterekkel nincs megoldása."

"Vannak dolgok, amelyekkel meg kell tanulni együtt élni, és zárójelbe tenni őket, nem pedig megoldani."

"Milyen jó ez az egy nemzedéknyi távolság: az ember még jelen van, de már nem ő a főszereplő, már nem csak a biológiával törődik. És látja a magasztos eseményt – a kisded megjelenését. Képződik egy új világ, egy új kozmikus buborék, amelyben minden vissza fog tükröződni. Fintorog, mozgatja az ujját, rugdos a kis lábával, és még nem gondol arra a sok szájtépésre, ami minket annyira leköt: az élet értelme, például. Őneki az emésztés az élet értelme."

"Abban az évben csak egyetlen hely volt a kolostorba igyekvő novíciusok számára. Két aspiráns jelentkezett – én és a helybéli színház egy fiatal színésze. A kolostorfőnök engem választott, mondván, én zsidó vagyok, nekem sokkal nehezebb lesz megtalálnom a helyem az egyházban. Igaza lett – a másik aspiráns arra az egy helyre Karol Wojtyla volt. Ő kétségtelenül megtalálta a helyét az egyházban."

"A Biblián és az Újszövetségen kívül van még egy könyv, amiben szintén tudnunk kell olvasni – minden egyes ember életének a könyve, ami kérdésekből és válaszokból áll. A válaszok rendszerint nincsenek meg előre. De ha egy kérdés helyesen van föltéve, rendszerint megjön rá a válasz is. Csak az külön művészet, hogy az ember el is tudja olvasni."

"Más részről értem én, hogy az anyám teljességgel vallásos alkat, az ő hite a kommunizmusban szilárdabb volt, mint az enyém az Úr Jézus Krisztusban."

"Ruvim ingerülten azt felelte, hogy ha Wojtyla tehetséges színész lett volna, nem kellett volna szerzetesnek mennie"

"a színészet lehetőséget ad arra, hogy az ember a problémáit ne direkt módon, hanem sajátos ravaszsággal, játékosan oldja meg."

"Meg az is miféle betegség, hogy sérv? Nem hoz halált, sőt még szenvedést sem, csak kényelmetlenséget okoz, és semmi értelme. Pedig a halál előtt milyen jó a fájdalmas betegség, a megtisztulás, a fölkészülés."

"Kedvenc mondása, hogy ő is meg én is nagyon pontos emberek vagyunk, de én németül, ő meg zsidóul pontos. A kérdésemre, hogy mi a különbség? – azt feleli: a németek időre érkeznek, a zsidók meg amikor kell!"

"Nagyon fontos, hogy a benned levő „Én” zsugorodik, csökken, kevesebb helyet foglal, és ettől több hely marad a szívedben Isten számára. Egyébként is helyes, hogy az évek múlásával az ember egyre kevesebb helyet foglaljon el. Persze nem magamról beszélek, mert én egyre kövérebb vagyok."

"Az értelem fénye vonzóbb mint az ablakon túli fény. Ahogy Puskin írta: „Uram, ne vedd el ép eszem, inkább a munka, küzdelem, bot és tarisznya kell.” "

"tökéletesen mindegy, miben hisz az ember, csak az nem mindegy, hogyan viselkedik."