Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim

Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim (Darvasi László, 2003), 288 oldal      

értékelés, szerintem:  ★★★★★

Szív Ernő, a közismert hírlapíró, elbeszélések, regények és színpadi művek alkotója-szereplője, tárcarovarok vezető munkatársa ebben a könyvben saját életének történetét mondja el, mégpedig különleges szempontból: egyetlen nagy gyűjteménybe foglalta azokat a nőket (fiatal lányokat és érett szépasszonyokat, világhíres ragyogó szépségeket és a szürke hétköznapok megkerülhetetlen részeseit, tisztességben megőszült családanyáktól a névtelen utcalányokig), akiket szeretett, és akik szerették őt. Összegyűjtötte szerelmeit, néha szabályos elbeszéléssel, néha tárcával, néha egy mondattal, néha csak egyetlen jelzővel adózott nekik – ám mindegyikükről megemlékezett, és hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküket főszereplővé léptette elő. Történhet-e ennél több? Az Összegyűjtött szerelmeim írásai választ adnak erre a kérdésre.

"Jegyezze meg, Szív úr, Isten nem parancsol, nem kér, nem kíván, hanem csak hagyja. Érti? Hagyja!"     (Hó Valéria)

"Eszembe jutott egy izlandi vagy mexikói mondás: Ha menekülsz, a szíved trancsírozzák szét. De ha nyugton maradsz, csak az arcodba lőnek."               (A hentes nővérek)

"Az ostobák becsaphatók, a korlátoltak rosszhiszeműek, a buták pedig leginkább szánni valóak."     (Szív Ernő Buta, nagyon buta)

"Nagyon tévednek azok, akik a nőknek csak mesélnek. Mind nyomorult lesz végül, elhagyják, kikaparják a szemét, meglopják, és mindegyik férfi megérdemli, ha csak mesél. A nőket szerepeltetni kell. 

Ne csak mesélj nekik, tedd főszereplővé. Legyen a szürke utca hatalmas, fényes bál, és legyen a szürke utcán ő bálkirálynő."             (Mese)

"Ha Isten megengedi, hogy a vállára álljunk, azért teszi, hogy minél nagyobbat zuhanhassunk."   

"Mindenki jó szeretne lenni."                (Mindig úton lenni)

"Bocsásd meg, de beléd szerettem, pedig még nem is tudom, ki vagy, te kicsi nő."  
(Egy temetés, egy élet)

"- Kik voltak a segítőtársai? - kérdezte a nyomozó.

  - A düh, a gyűlölet és a gyász - mondta."                     (Temető)

" Nem sétálok, drágám, csak eltévedtem."  

"Ilyen az élet, mert jobban ki lett találva mint ahogy meg lett csinálva"           (Nem értettem a nőket)

" - Tegyél valamit a nőkért, Ernő - pihegte. (...) Tenni valamit a nőkért, valami egyetemesen nagy dolgot véghez vinni, megtalálni a végső megoldást. Hát igen. 

  - Ne haragudj, Berta Vatta, nem leszek öngyilkos - mondtam. "            (Azok a nők akiket megértettem)

"Vannak emberek, akiket zavarnak a nevek, bizonytalansággal és haraggal töltik el a lelküket, az a rengeteg név, nyüzsgő férgek a sírgödörben."               

"De mindig azon vitatkoztak, ki szemetel többet, a nő vagy a férfi. Egy nap beállt közéjük egy kislány, olyan volt, mint egy elsőéves filozófushallgató, kicsi volt, törékeny, a száját összeszorította, és a hasán tartotta a kezét. Vitatkoztak a többiek, ki után marad szemét, a férfi vagy a nő után. Hajba is kaptak volna, ha nem szólal meg a kislány, keze a hasán, azt mondta egyszerre, én nem értelek benneteket, hogy ezen vitatkoztok, lányok, hiszen mi nők szülünk is."      

"Különben egy nő mindig jobban örül  a pénznek, más a viszonya hozzá, mert a pénzt nem igazán érti a nő, mert a pénz szemét, de jó szaga van. A férfi a pénzben a pénzt látja, a nő a pénz mögé lát. Ha azt mondod, száz, ő színes ruhákat lát. Ha azt mondod százezer, ő tengerpartot lát, Lady Macbeth és a férje Hawaii szigetén nyaralnak, koktélok, szörf, hullámlovaglás, téma lezárva."               (Az utolsó hajó neve)

"Hagyj el egy nőt, mindig emlékezni fog rád. Szeresd örökké, észre sem vesz."           (Moszkvában is jártunk)

"Ön engem egyetlen rozsdás kis mondattal akart elhagyni."                (Copacabana)

"Ha utánam rosszabbat választ, Ernő, engem alacsonyít le"            (Amikor a nő kijelöli az utódját)

"Volt egy szobrász barátom is, mert ha szépen akarsz élni, legyen legalább egy szobrász vagy festő barátod, filmrendezővel viszont csak végső esetben barátkozz. Mások szerint viszont festővel sem szabad barátkozni."     

"Vitáztunk is, mert a teremtés vitatkozás is, düh, harag, odamondogatás, igen, egyedül Istennel nem vitatkozott senki, legalábbis az első hét napon nem, meg is lett az eredménye."             (Az ismeretlen nő emlékműve)

"Azt a zenét, amelyet a legjobban szeretünk, nem alázzuk meg azzal, hogy egymás után hússzor föltesszük."      

"Soha nem Istent érintjük, csak a ruháját. Vagy még azt sem. Nem a testét, nem is a ruháját, hanem a ruhájából kilógó cérnaszálakba kapaszkodunk"              (Az Eddie Reim-szóló)

"az irigyek a náluknál sokkal hatalmasabbakat nem irigylik, legfeljebb gyűlölik őket"


"Férfi és nő között nincsen apróság, nincsen lényegtelen kérdés. Ha egy fogkefét odébb tolsz, az többtonnás mozdulat"


"Férfi és nő között a legapróbb félreértések vezetnek a legnagyobb lelki eszkalációkhoz.
                                                                                                                (Az irigyek és  a távolság)



"A férfibarátság kényesebb dolog a szerelemnél, mert alapvetően nem vágyból vagy kíváncsiságból lesz, hanem együttérzésből. A férfibarátság a magányt győzi le, na jó, odázza, és demokratikus természetű, a szerelem viszont önzés és zsarnokság."


"Az emberek olyanok, hogy úgy is eljutnak Istenhez, ha a közvetítő, jelesül Tomas, a papjuk imbolyogva térdel a tavaszi sárban, a kocsiúton."                                 (Tomas)


A világ 10 leggyakrabban használt női mondata A Hamu és Por Restaurant étlapjának tájékoztatója szerint:
"1. Még!
  2. És én?!
  3. Mit vegyek fel?
  4. Ez nem igaz.
  5. Miért nem magadtól?
  6. Nekem pedig olyan kevés elég lenne.
  7. Mondd még egyszer!
  8. Hiszen megígérted!
  9. Miért?
  10. Nem!"



"Mindig elcsodálkozom, mennyire számon tartanak  mindent. Nem értenek a számokhoz, de megjegyeznek mindent. Hihetetlen képesség. Holott a számok ellenségeik. Vagyis mindig többet mondanak, több számot, vagy kevesebbet, mert ha két pofon volt, akkor négy volt, ha viszont két csokor virág, akkor csak egy, az is véletlenül."          (Ki az a Veronika Brandt?)

Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland

Murakami  Haruki: Birkakergető nagy kaland (Hitsuji o meguru bóken, 1982), 378 oldal 

értékelés, szerintem: ★★★★⭐

Története murakamisan egyszerűen kezdődik: Egy alig harmincéves reklámszövegíró férfi képeslapot kap eltűnt barátjától, és azt felhasználja az egyik biztosító társaság hirdetéséhez. Csupán akkor szerez tudomást arról, hogy a hegyi legelőt ábrázoló képen látható a nyájban egy mutáns birka csillaggal a hátán, amikor felkeresi egy furcsa, fekete ruhás férfi, és ultimátum elé állítja: vagy megtalálja az állatot, vagy meghal. A fiatalember unalmas élete egy csapásra megváltozik. Fölkerekedik barátja és a nem mindennapi birka felkutatására, és ezzel kezdetét veszi a birkakergető nagy kaland, amelynek során hősünk megismerkedik a juhtudományok professzorával, elvetődik Japán északi hegyvidékének legelhagyatottabb zugába, ahol nemcsak a mitikus birkával néz farkasszemet, hanem a hagyományok szorításában önmaga démonaival is.

"Nincs olyan unalmas élet, amiről mindent el lehetne mondani"

"A hír, ami hozzád eljut, már előzőleg pénzért kiválasztott információ."

"A kor változott - mondtam erre. - Ha meg az megváltozik, vele együtt minden más."

"Sok mindent nem értek. Hiába, öregszem, és úgy látszik egyáltalán nem okosodom meg tőle. A tulajdonságaim változnak, de középszerűségem örök - ahogy egy orosz író írta. Ezek az oroszok néha fején találták a szöget. Talán a hosszú teleken elmélkedhetnek olyan sokat."

"Talán egyszer azt is bemutatják nekünk a moziban, hogy még az emberiséget kipusztító atomháború után is minden, de minden jóra fordul."

"A világ nélkülem is halad tovább. Az emberek tőlem függetlenül mennek át az utcán, vagy éppen ceruzát hegyeznek, haladnak nyugatról keletre percenként ötven méteres sebességgel, a semmit fényesítgető zenével töltik meg a szálloda kávézóját."

"Az akarat feloszthatatlan. Vagy száz százalékig továbbvisz mindent, vagy tökéletesen megszűnik. 

(...)

  - Mit jelent az, hogy akarat? - kérdeztem közbe. 

  - Koncepció a tér, az idő, a lehetőség szabályozására. 

  - Nem értem.

  - Természetesen senki sem érti, csak a Mester tudja, ő is úgymond ösztönösen."

"- És hova lesz a maradék idő? . kérdezte a barátnőm. (...) 

  - Milyen maradék idő? 

  - Hát a repülés jóvoltából 10 órát megtakarítunk, nem? Hová megy el ez az idő?  

  - Az idő nem megy sehová. Csak halmozódik. "

"A bánat nem is rossz érzés. Olyan voltam, mint az elcsendesedett fa, melyről elrepültek a madarak."

"Az volt a legérdekesebb, hogy az emberi társadalom akkor is működik, ha én kivonultam belőle."

"Nincs rosszabb mint sötétben ébredni. Olyan érzés, mint amikor mindent az égvilágon elölről kell kezdeni. Az ébredés első pillanataiban, mintha másnak az életét élném. Jó sokáig tart, míg visszazökkenek a kerékvágásba. Furcsa dolog a saját életemet olybá venni, mintha másé volna. Ilyen életet élni magában véve is nagyon titokzatos."

"Mitől vagyok én, én magam, azt nehéz egy másik embernek elmagyarázni. Meg talán senkit sem érdekel."

"Az életem teljesen értelmetlen élet volt, de persze a te kedvenc általánosításoddal élve, kinek nem az."

"Belőlem, belőled, meg mindenféle nőkből is valami végleg kihal egyszer."

Kezdetnek jó lesz... avagy a könyvek is előszóval kezdődnek...

Már kamasz koromban is volt "olvasónaplóm". Gyűjtöttem a nekem tetsző idézeteket. Aztán valahogy a füzet elveszett és azóta kb. tucatszor kezdtem újat, de valahogy mindig elkallódik, elfelejtkezem róla... 

A blog mindig "kéznél" van, nem vész el, max. átalakul. 

Szeretek olvasni, de mivel sok más dolgot is szeretek, a szabadidő számomra meg amolyan "mindenki hallott róla de még senki se látta"-féle fogalom, így az olvasás-írás is meseszerű: hol volt, hol nem...

Pillanatnyilag három nyelven olvasok, magyarul, spanyolul és angolul, természetesen az idézetek is ennek megfelelően olyan nyelven kerülnek ide ahogy azt épp olvastam. 

Vágjunk bele...